Amikor 2019-ben az Event Horizon Telescope (Eseményhorizont Teleszkóp, EHT) nemzetközi tudományos rádióteleszkópos hálózat az első képet publikálta az M87*-ről, az akkréciós korongról még nem tudtak részletes képet alkotni. A korong úgy alakul ki, hogy a csillagok vagy sűrű csillagköri anyag mellett lévő fekete lyukak magukhoz vonzzák a közeli anyagot, így megfigyelhetőek lesznek, magukból a lyukakból egyébként semmilyen elektromágneses sugárzás nem jutna ki, és nem is lehetnének megfigyelhetőek. Az azóta eltelt időszakban viszont az kutatók egyre részletesebb képet kaptak az akkréciós korongról, az EHT nemrégiben nyilvánosságra hozott felvételein pedig már az is látszik, hogy hogyan változott néhány év alatt a korongban megfigyelhető mintázat.

A 2017-ben készült felvételen úgy tűnt, hogy a spirális mintázat az egyik irányba csavarodik, egy évvel később mintha csillapodott volna a mozgás, 2021-ben pedig az ellenkező irányba indult újra. Paul Tiede csillagász, a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány egyik vezető szerzője szerint ez arra utal, hogy az eseményhorizont közelében örvénylő plazmában komplex mozgások zajlanak. Az irányváltásra több magyarázat is adódhat, de egyelőre rejtély, hogy belső mágneses változások vagy külső hatások okozzák, esetleg mindkettő együtt.

Új teleszkópok, új távlatok

Az áttörést két új teleszkóp csatlakozása hozta meg az EHT hálózatához: 2021 óta már az arizonai Kitt Peak és a francia NOEMA felvételeit is használják, ez pedig lehetővé tette a polarizációs változások alaposabb megfigyelését is. Tiede szerint az is figyelemre méltó, hogy a felvételeken az akkréciós korong mérete nem változott, csak a polarizációs struktúrák változtak benne.

A fejlesztéseknek köszönhetően először sikerült megfigyelni a fekete lyuk pólusaitól induló poláris jetek keletkezési pontját is, amelyek jelentős energiát juttatnak a lyukat körülvevő galaxisokba, ezzel formálva azokat.