Az immár 274 holdas Szaturnusz újabbnál is újabb meglepetésekkel szolgál a csillagászoknak. Amerikai, brit és francia kutatók a gázóriás északi pólusán örvénylő emblematikus hatszögletű vihart vizsgálta a James Webb űrteleszkóp Near Infrared Spectrograph (NIRSpec) berendezésével, amikor a legnagyobb meglepetésükre sötét, gyöngyszerű képződményeket vettek észre a bolygó ionoszférájának töltött plazmájában, amelyek a köztük lévő hatalmas távolságok ellenére „egymással valószínűleg összekapcsolódva” lassan sodródnak egy csillagforma struktúra felett a sztratoszférában – írja a Live Science. A felfedezést a rangos Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent tanulmány részletezi.

Ismert, hogy az 1980-ban a NASA Voyager űrszondája által felfedezett, 2004 és 2017 között pedig a Cassini űrszonda által részletesebben is feltérképezett hatszög egy 29 ezer kilométer széles, hatoldalú toronyként emelkedik a bolygó felszíne fölé, és nagyjából 10 óránként egyszer fordul meg a tengelye körül.

A planetológia jelen állása szerint a struktúrát a bolygó pólusa körül keringő sugáráram alakítja, egyedi alakját pedig a szaturnuszi légkört alkotó gázok speciális tulajdonságainak köszönhető.

A mostani felfedezéshez vezető vizsgálat során a James Webb 10 órán keresztül pozitív töltésű hidrogén- (H³⁺) és metánmolekulákat a bolygó ionoszférájában. A kutatók úgy vélik, hogy a sötét gyöngyök a Szaturnusz magnetoszférája és az örvénylő légköre közötti komplex kölcsönhatás-sorozat eredményei, a megfigyelt aszimmetrikus csillagmintázat pedig összefüggésben állhat a hatszögletű viharstruktúrával.

A két tucat amerikai, brit és francia csillagászból álló kutatócsoport további megfigyeléseket kíván végezni, hogy megértse, mi okozhatja ezeket a jelenségeket, és milyen hatással vannak a Szaturnusz légkörére.