Duplázott a Szaturnusz, immár 274 holdja van
Csillagászok több mint 100, eddig ismeretlen holdat fedeztek fel a Szaturnusz körül – írta meg kedden a New York Times. A parányi égitestek egy része egy kozmikus ütközés eredményeként jöhetett létre, a Naprendszer történetének késői fázisában.
„Ennyi új holdat még nem találtak” – mondta Mike Alexandersen, a Harvard Egyetem asztrofizikai kutatóintézetének szakembere, aki az egyik szerzője annak a Research Notes of the American Astronomical Society folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmánynak, ami ismerteti a felfedezést. A 128 égitest a bolygótól átlagosan 10,5-29 millió kilométerre helyezkedik el, vagyis jóval messzebb mint a sűrű légkörrel borított Titán, ami 1,2 millió kilométerre kering tőle.
A holdak többsége csak néhány kilométer átmérőjű – vagyis méretük eltörpül a gázóriás nagy holdjai, például a Titán mellett, ami még a mi Holdunknál és a Merkúrnál is nagyobb. Ugyanakkor ahhoz, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) elismerje őket holdakként, nem is kell nagynak lenniük, csak az a fontos, hogy egyértelműen egy másik égitest körül keringjenek (ami nem a Nap).
A holdakra még 2023-ban bukkantak rá a Hawaii Manua Kea vulkánon található Canada France Hawaii Teleszkóp segítségével. A kutatók egy Szaturnusz körüli térrészt figyeltek meg a távcsővel, ami idővel lehetővé tette nekik a holdak pályáinak meghatározását. „Bizonyítani kell, hogy az objektum a bolygó körül kering” – mondta Edward Ashton csillagász, aki két évvel ezelőtt 62 új holdat fedezett fel a Szaturnusz körül, és a mostani kutatást is vezette.
Az égitesteket az IAU szabályai szerint felfedezőjük nevezheti el, jelen esetben Ashton és kollégái – akik a skandináv mitológia szereplői közül válogathatnak majd. Ha viszont ilyen ütemben nő a holdak száma, hamarosan ki kell bővíteni ezt a névadási mintát.
A kutatók szerint az a tény, hogy a Szaturnusznak ennyi holdja van, arra utal, hogy azok ütközések eredményeként keletkeztek. Egy részük a Naprendszer más részeiből származhat, és a Szaturnusz az elmúlt néhány milliárd évben befogta őket, a 128 közül 47 viszont egy csoportot alkot, és a bolygó körüli ütközések során keletkezhetett az elmúlt 100 millió évben.
A Jupiternek jelen állás szerint 95, az Uránusznak 28, a Neptunusznak pedig 16 holdja van, így a 274 holddal a Szaturnusz egyértelmű csúcstartó a Naprendszerben. Arról, hogy mi a helyzet más bolygórendszerekben, egyelőre keveset tudunk, mivel az első exohold (exobolygó körül keringő hold, hasonlóan az Avatar filmek Pandorájához) felfedezése még mindig várat magára.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: