A mentális állapotot és az iskolázatlanságot figyelembe veszik a vallomások értékelésekor, de az alváshiányt nem – állítja Zlatan Krizan, az Iowai Egyetem pszichológusa, aki szerint a jogi eljárások során méltatlanul kevés figyelmet szentelnek ennek a témának, ami pedig a tanúk és vádlottak nagy részét érinti. Krizan szerint azok, akiknek bírósági ügyeik vannak, kialvatlanabbak, mint az átlagemberek: a rendőrségen gyakran késő éjjel tesznek vallomást, ha pedig bántalmazták őket, eleve rosszabbul alszanak, mint az átlag.

Az amerikai bíróságokon jelenleg két tényezőt vizsgálnak, ha egy vallomás elfogadásáról van szó: ez egyik az, hogy a vallomástevőnek ismernie kell a jogait és a saját szabad akaratából kell vallomást tennie anélkül, hogy erre kényszerítenék. Krizan szerint a bíróságnak emellett figyelembe kellene vennie a vallomástevő kipihentségét is, amire lenne is lehetősége: az amerikai legfelsőbb bíróság 1944-ben kimondta, hogy 36 órányi folyamatos vallatás valójában kényszerítésnek számít, innen pedig már csak egy lépés azt is elismerni, hogy a kevésbé kipihent tanú vagy vádlott kevésbé megbízhatóan bánik a szavakkal, mint az, aki kialudta magát.

Rosszabb, mint a részegség

Krizan szerint a fáradtság háromféleképpen torzíthatja a valóságot: a vallomástétel előtti kialvatlanság csökkenti a megfigyelőképességet, a vallomástétel során a kialvatlan tanú kevésbé tisztán és megbízhatóan számol be arról, amit látott, az őrizetbe vett ember pedig fáradtan könnyebben tanúskodik hamisan, csak hogy hagyják végre békén.

A pszichológus szerint bár a bíróságok egyre inkább hajlamosak felismerni, hogy az alváshiány is problémákhoz vezethet, nincs olyan iránymutatás, ami pontosan definiálná, hogy ez mikor jelenthet problémákat. Legalábbis eddig nem volt: Krizan és kollégái három kategóriába sorolták a fáradtságot, és azt javasolják a bíróságoknak, hogy ennek megfelelően bánjanak a vallomásokkal.

Az első kategóriába azt sorolják, aki 24 órán keresztül nem aludt, vagy legfeljebb négy órát tudott pihenni az éjszaka. A következő kategóriába az tartozik, aki 48 órán keresztül nem aludt, vagy legfeljebb négy órát egy éjszaka négy napon keresztül. Ez Krizan szerint már megfelel annak, amit a legfelsőbb bíróság 1944-ben kényszerítésként értékelt. A harmadik kategóriába tartozók 72 órán keresztül nem aludtak, vagy egy héten át legfeljebb négy órát tudtak aludni naponta: ez már extrém helyzet, ami a pszichológus szerint már mentális problémákat okozhat.

A kutató szerint ahhoz, hogy a vallomásokat ezeknek a kategóriáknak megfelelően kezeljék, alaposabb dokumentáció szükséges arról, hogy mennyi ideig tart a vallatás és mikor veszik fel az adatokat. A fáradt tanúk ugyanolyan megbízhatatlanok, mint a részegek, és hasonlóan befolyásolhatók is, ezért Krizan szerint megengedhetetlen, hogy az alváshiányt legfeljebb a vallomástétel után veszik figyelembe, ha egyáltalán figyelembe veszik.