Az utóbbi években számos váratlan eredménnyel szolgáltak a modern és a neandervölgyi embert összehasonlító tudományos kutatások. Így ma már tudható, hogy a korábban feltételezett távoli kapcsolatnál jóval közelebbi viszonyban volt, illetve van egymással a két faj, a szoros rokonságot bizonyító hasonlóságok és egyezések sora a genomikától a művészeti, valamint szakrális tevékenysékig tart. A Journal of Human Evolution folyóiratban most megjelent tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy miként szervezte mindennapjait és lakta be hajlékait a Homo neanderthalensis, illetve a Homo sapiens – írja az IFL Science.

A viselkedési evolúció folyamatáról árulkodó eredmények annak fényében még érdekesebbek, hogy a késő pleisztocénban (nagyjából 129 ezer évvel ezelőttől 12 ezer évvel ezelőttig) a modern és a neandervölgyi emberek legalábbis egymás szomszédságában éltek szerte Eurázsiában.

Amanda Merino-Pelaz, a Katalán Emberi Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézet (IPHES) PhD-hallgatója, és Lucía Cobo Sánchez, az Algarvei Egyetem régésze 21 ismert régészeti lelőhely térbeli statisztikai elemzését végezte el, kvantitatív módszertan alapján felvázolva a mintázatokat. Eredményeik szerint a modern emberek sűrűn éltek, sokféle tevékenységi zónát zsúfoltak be az általuk lakott barlangokba, ahol hulladéktárolót és szerszámkészítő műhelyeket is kialakítottak. Ezzel szemben a neandervölgyiek tevékenységi zónái sokáig összemosódtak, egymásba értek, gyakran átfedték egymást, egészen a középső pleisztocénig.

Az újabb régészeti, paleoantropológia kutatások egyes neandervölgyi lelőhelyeken ugyanazokat a komplex elrendeződési mintákat azonosították, mint amilyeneket a modern emberek esetében sikerült feltárni. A szélfogók, kunyhószerű konstrukciók és egyéb, szerszámkészítés, élelmiszer-feldolgozás nyomait őrző épített struktúrák alapján azonban úgy tűnik, hogy egyes neandervölgyi populációkban is jól lehatárolt zónákban zajlottak a különféle tevékenységek, a zsákmányállatok feldolgozásától azok elkészítésén és elfogyasztásán át az alvásig.

A mai Spanyolországban, Barcelona közelében fekvő Abric Romani néven ismert sziklamenedék például ugyanolyan modern és kompakt, mint a modern emberek felső paleolitikumbeli otthonai, állítják a mostani tanulmány szerzői. Mindez a kutatók szerint azt jelenti, hogy a százezer évnyi szomszédság alatt a neandervölgyiek közösségeinek szervezettsége is komplexebb lett, hatékonyabbá vált a társadalmi koordináció, már csak az nem tudható, hogy a változás saját fejlődés vagy átvétel eredménye.

A kutatók abból indultak ki, hogy az állandó lakóhelyek térbeli mintázatai alapján jó esetben rekonstruálható egy emberi közösség működése, társadalmi szerveződése, a csoporttagok társas viselkedése.

A helyszínszerkezetet vizsgáló korábbi munkák egyébként azt feltételezték, hogy a neandervölgyiek élettereit az egyszerű funkcionalitás jellemezte, a különféle tevékenységek a központi tűzhely köré koncentrálódtak, a főemlősök fészkeihez hasonló egyéni terek pedig a közös tértől és egymástól is távolabb helyezkedtek el. A modern ember lakótereit ezzel szemben összetettebbnek írja le a szakirodalom, a térben elkülönülő sokféle tevékenységi zónával.