A poszméhek az eddig kizárólag az énekesmadaraknál és főemlősöknél tapasztalt ritmusérzékkel rendelkeznek – írja a New Scientist.

Ausztrál kutatók a Science folyóirtban megjelent tanulmányukban ismertetik annak a földi poszméhek (Bombus terrestris) ritmusérzékét firtató vizsgálatsorozatuk eredményeit. A sydney-i Macquarie Egyetem munkatársai az első fázisban LED-lámpás művirágok segítségével arra kondicionálták a rovarokat, hogy a fényjelek alapján is megkülönböztessék egymástól a szacharóz-csemegét tartalmazó, hosszú fényimpulzusokat leadó művirágot, a rövid fényjelekkel operáló, keserű kinint tartalmazó másik művirágtól. Miután a méhek megtanulták különbséget, csak vízzel töltött virágokkal tesztelték őket. Szinte az összes méh továbbra is azt a virágot választotta, amely korábban szacharózt tartalmazott.

A kutatók ezután fokozták a fényingerek összetettségét, a jutalom-, illetve büntetésvirágok a hosszú-hosszú-rövid-rövid, illetve a rövid-hosszú-rövid-hosszú mintázat szerint villantgattak. A dongók pedig továbbra is magabiztosan és helyesen választottak. A következő tesztfázisban a rovarokat egy olyan labirintusba terelték, amelynek elágazásaiban a padozatba szerelt membrán a hosszú-hosszú-rövid-rövid, illetve a rövid-hosszú-rövid-hosszú mintázatot ismételve rezgett. A poszméhek az előzőleg fényhullámként közvetített ritmusok azonosítása után azt is megtanulták, hogy az egyik ritmus a balra, a másik a jobbra fordulást jelzi. A kutatók ezután újra fényre cserélték a hangot: a populáció összességében azt mutatta, hogy ezek a rovarok képesek a rezgésből fényimpulzusokká visszaalakított információkra támaszkodva újra elvégezni a feladatot.

A kutatók szerint a korábbi teóriák szerint az absztrakt ritmusfelismerést csak a méhekénél több nagyságrenddel összetettebb madár- és emlősagy teszi lehetővé, ám úgy tűnik, hogy a milliárdok helyett milliónyi idegsejt is alkothat meglepően komplex feldolgozást lehetővé tevő neurális hálózatot.