A csernobili vadállatok köszönik szépen, jól vannak
Negyven évvel a történelem egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófája után a csernobili 30 km-es zónában az élet nem állt meg, sőt az emberek által elhagyott, erősen sugárszennyezett terület valóságos vadvilági paradicsommá alakult.
Svitlana Kudrenko ökológus, a freiburgi Albert Ludwig Egyetem kutatója és csapata 2020–2021-ben vadkamerákat telepített Észak-Ukrajna mintegy 60 ezer négyzetkilométernyi területére – a csernobili rezervátumra, négy közeli természetvédelmi területre, két természeti parkra és a környező, védelem alatt nem álló övezetekre. Ezeken a területeken összesen 13 nagyvadfaj jelenlétét dokumentálták, köztük Przsevalszkij-lovakat, jávorszarvasokat, eurázsiai hiúzokat, farkasokat, barna medvéket és vaddisznókat.
A kutatók azt találták, hogy az állatfajok sokfélesége, előfordulási sűrűsége és detektálási gyakorisága messze a legmagasabb a 30 km-es zóna és a szomszédos Drevljanszki Természetvédelmi Terület által alkotott összefüggő területen. Ez a két védett terület az egyetlen, amelyik egymással közvetlen kapcsolatban áll, és úgy tűnik, ez elegendően nagy, összefüggő élőhelyet biztosít ahhoz, hogy akár a legtöbb területet igénylő nagyvadak is hosszú távon fennmaradhassanak.
A kutatók különösen érdekes megfigyelést tettek a jávorszarvasokkal kapcsolatban: ezek az állatok rendkívül érzékenyek az emberi jelenlétre, és a területre belépő kutatók nyomán szinte azonnal csökkent az előfordulásuk. Ebből az is leszűrhető, hogy nem a sugárzás hiánya, hanem az emberek hiánya az, ami igazán számít. A vizsgálat szándékosan nem foglalkozott a radioaktivitás esetleges élettani hatásaival, célja kizárólag annak feltérképezése volt, hogy mi történik, ha az ember kivonul egy területről, és a természet visszaveheti azt.
Az eredmények erős érvet szolgáltatnak a természetvédelmi területek fenntartása és bővítése mellett: ahol az emberek zavaró jelenléte minimálisra csökken és a védett területek összefüggő hálózatot alkotnak, az élővilág még a legellenségesebb körülmények között is képes talpra állni. A kutatás folytatása egyelőre várat magára, a 2022-es orosz invázió óta ugyanis a területet még nehezebb megközelíteni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Sugárzabáló gomba, fekete béka: így alkalmazkodik a természet Csernobil körül a radioaktív sugárzáshoz
Az atomerőmű-katasztrófa óta eltelt több mint három évtizedben egyes növényfajokban, madarakban és emlősökben a roncsoló radioaktív anyagokkal szembeni védekezőrendszert mutattak ki, de olyan levelibékákat is találtak, amelyek evolúciós ugrással zöldről feketére változtatták a színüket, hogy könnyebben tompítani tudják a sugárzás hatásait.
A csernobili széncinegék nem egészen olyanok, mint más széncinegék
A zóna erősen, illetve kevésbé szennyezett részén élő énekesmadár-populációk több szempontból is különböznek egymástól.
36 ezer tonna acél védelmez minket a világ legkárosabb hulladékától
Miután február közepén dróntalálat érte a csernobili atomerőmű védelmi rendszerét, újra felmerült a kérdés: mi véd minket az emberiség legsúlyosabb nukleáris balesetéből visszamaradt sugárzástól? Videóban mutatjuk be az Új Biztonsági Zárat.
