Rekordot döntöttek a katonai célú fejlesztésekre költött összegek globálisan, miután az országok védelmi kiadásai az elmúlt tizenegy évben folyamatosan nőttek – írja a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) a múlt héten publikált éves felmérésében. Továbbra is az Egyesült Államok a legnagyobb fegyverkező a világon, ugyanakkor az Európai Unió már a nyomában jár, ráadásul Németország, Franciaország, Spanyolország és Lengyelország is a legtöbbet védelemre költő 15 ország között van. Az európai fegyverkezési hajrá egyrészt az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (NATO) ratifikált katonai vállalásoknak az eredménye, másrészt Donald Trump amerikai elnök hektikus geopolitikai lépéseire adott reakció.

A védelmi költések 2025-ben 2,9 százalékkal emelkedtek 2024-hez képest. Ez az elmúlt öt év legalacsonyabb éves növekedési rátáját jelentette, de így is elegendő volt ahhoz, hogy az elmúlt évtizedek éves kiadásait felülmúlja. Bár a legnagyobb fegyverkező ország, az Egyesült Államok csökkentette hadi célú költéseit, 954 milliárd dollárjával továbbra is a legnagyobb költekező az egész világon. A lista első öt országának (USA, Kína, Oroszország, Németország és India) kiadásai a 2887 milliárd dolláros teljes globális összeg 58 százalékát jelentették 1686 milliárd dollárral. Bár az USA még mindig a katonai felkészülés éllovasa, az ország katonai célú költéseinek visszaesése az egyik legfontosabb technológiai és gazdasági versenytársával, Kínával szemben is látható. Míg 2024-ben az Egyesült Államok 3,2-szer költött többet hadászatra mint Kína, tavaly ez a különbség 2,8-szorosra csökkent.

Bár az amerikai kontinens katonai fejlesztésének tempóját az USA diktálja, Kanada és Dél-Amerika törekvései sem elhanyagolhatók, és Mexikó hektikus kiadásai is nagy mértékben befolyásolták a térség katonai felkészültségét: az észak-amerikai ország katonai kiadásai 2025-ben harmadával csökkentek 2024-hez képest. Ráadásul miután januárban az Egyesült Államok katonai műveleteket hajtott végre Venezuelában, a fokozódó feszültségek komoly nyomást helyeztek a környező országokra is. A megtámadott dél-amerikai országgal szomszédos Guyana katonai kiadásai 2025-ben 16 százalékkal, azaz 248 millió dollárra nőttek, aminek a fő mozgató rugója az olajban gazdag Essequibo régió – erre Venezuela is igényt tart – védelme volt.

Meddig tud hátrálni Ukrajna?

A katonai fejlesztésekre legtöbbet költő országok listáján Oroszország harmadikként szerepel: az oroszok 2025-ben 190 milliárd dollárt fordítottak védelmi célokra, ami a 2022-es ukrajnai invázió óta a legmagasabb kiadást jelenti. Oroszország katonai terhei 2025-ben az ország GDP-jének a 7,5 százalékát tették ki, és a katonai költések aránya a kormányzati kiadásokon belül elérte a SIPRI által valaha mért legmagasabb, 20 százalékos arányt. Ugyanakkor Oroszország költségvetési transzparenciája fokozatosan romlik, így az úgynevezett „titkosított maradék” a nemzetvédelmi költségvetés 2024-ben becsült 73 százalékáról, 2025-ben körülbelül 79 százalékra emelkedett. A több mint négy éve tartó háború az óriási államot is gazdasági-stratégiai változtatásokra kényszerítette: bár Oroszország az európai uniós szankciók ellenére képes volt minden évben növelni a katonai kiadásait, a beszerzési és értékesítési stratégiáit kénytelen volt újragondolni.

Az orosz katonai és gazdasági kiadások folyamatos növekedése figyelemre méltó tendencia, ugyanakkor a megtámadott Ukrajna is gőzerővel fegyverkezik. A háborúban álló ország tavaly a GDP-je 40 százalékát, azaz 84,1 milliárd dollárt költött katonai és biztonsági infrastruktúráinak fejlesztésére, ami az állami kiadások 63 százalékát teszi ki. Ráadásul Ukrajna rendhagyó pénzügyi helyzetben van, ugyanis az Európai Unió az országnak rendszeresen nyújt jelentős anyagi támogatást a háború kitörése óta. Az orosz invázió kezdete óta „az EU, az uniós tagállamok és az európai pénzügyi intézmények eddig összesen 200,6 milliárd euróval segítették Ukrajnát” – idézi a Politico az Európai Bizottság szóvivőjét.

Ezek olyan nagy volumenű kiadásokat is magukban foglalnak, mint a 43,3 milliárd eurós makrofinanszírozási támogatás a sürgős ukrán szükségletek kielégítésére, illetve a 2023-as 18 milliárd eurós hitelcsomagot is tartalmazó hozzájárulás. Ráadásul az EU 2024 és 2027 között 90 milliárd eurós kölcsönt is biztosít az egyre nagyobb költségvetési hiánnyal küzdő országnak – még a legkedvezőbb esetben is, vagyis ha az orosz-ukrán háború idén véget érne, Ukrajna 135 milliárd eurós pénzügyi hiányban szenvedne. Ráadásul a közel-keleti konfliktus okozta gazdasági krízis az uniós tagállamokat is megterhelte pénzügyileg, így az országok kénytelenek a saját kiadásaikon is faragni, ami Ukrajna finanszírozását is veszélybe sodorhatja.

Az EU öt tagállama is szerepel a globális hadi verseny toplistáján

Európa védelmi rendszereit nemcsak a gazdasági válságok fenyegetik; a stratégiai szintű megújulás is sürgető feladatot jelent az uniós döntéshozóknak. Az elhúzódó orosz-ukrán háború, és Donald Trump amerikai elnök eltávolodása a NATO-tól Európát a védelmi ipari folyamatainak egyszerűsítésére kényszerítette. Kedden az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az EU Tanácsának elnökségét betöltő ciprusi delegáció Brüsszelben jóváhagyta a Defence Readiness Omnibus nevű törvénycsomagot. A tavaly javasolt intézkedések alapján az EU leegyszerűsíti a közös beszerzési eljárásokat, megkönnyíti az Európai Védelmi Alaphoz (EDF) való hozzáférést, és kiszámíthatóbb szabályokat alkot az ipar számára. Ráadásul az unió egyik legambiciózusabb terve, az Európai Bizottság „ReArm Europe Plan/Readiness 2030” kezdeményezés szerint 2030-ra EU-szerte több mint 800 milliárd eurós összeget kell felszabadítani a védelmi kiadásokra.

A SIPRI felmérése szerint az uniós katonai készültséget sürgető terveknek megfelelően Németország, Franciaország, Spanyolország és Lengyelország teljesített a legjobban. Németország a világ negyedik legnagyobb költői közé tartozott: a nyugat-európai tagállam katonai kiadásai elérték a 114 milliárd dollárt, ami 24 százalékos növekedést jelent a 2024-es évhez képest. A védelmi beruházások az ország GDP-jének 2,3 százalékát tették ki, amivel megdöntötte az 1990-es 2 százalékos rekordját. Az uniós országok közül másodikként Franciaország került a globális élmezőnybe, ugyanis az ország 2025-ben 1,5 százalékkal 68 milliárd dollárra növelte a katonai kiadásait. A tavaly közzétett francia nemzeti stratégia szerint 2030-ig egy háborúra felkészült stabil gazdaságot igyekeznek kiépíteni, így a fegyveres erők fejlesztésére kiemelt figyelmet fordítottak.

Az uniós tagállamok között harmadik helyen álló Spanyolország katonai kiadásai 2025-re ötven százalékkal nőttek, ami a nemzeti GDP 2,1 százalékát jelenti, miután 2025-ben a spanyol kormány a katonai beszerzések támogatására elindította a biztonsági és védelmi ipari és technológiai tervet. GDP-arányosan Magyarország sem teljesített rosszul a védelmi rendszerek fejlesztésében: a NATO felmérése szerint a magyarok 2025-ben 4,8 milliárd dollárt költöttek hadászati célokra, ami növekvő tendenciát jelent az egy évvel korábbi 4,7 milliárd dolláros kiadás után. Magyarország így a GDP-jének 2 százalékát fordította védelmi kiadásokra, ami a NATO által meghatározott minimum elvárás teljesítéséhez is elég volt.

A NATO-szövetségesek közül Lengyelországé a legnagyobb katonai terhelés: V4-es szövetségesünk GDP-jének 4,5 százalékát fordította védelmi célokra. Az Oroszországgal határos uniós tagállam többször is támadások áldozatául esett, és a lengyel kormány januárban az ország villamosenergia-hálózatát ért kibertámadásért is az oroszokat tette felelőssé. Az orosz-ukrán háború érintettsége miatt a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk az ország védelmi stratégiájának 2025-ös bemutatásakor elmondta, hogy fel kell gyorsítani a védelmi beruházások előkészítéséről és végrehajtásáról szóló törvényjavaslat kidolgozását is. Az EU keleti határát érő orosz támadások hatékony visszaszorítása érdekében Lengyelországnak megbízható szövetségesekre van szüksége, amit Tusk az áprilisi EU-s csúcstalálkozón ki is hangsúlyozott, és megkérdőjelezte az Egyesült Államok hűségét egy esetleges NATO ellen indított orosz támadás esetén.

Trump nélkül nincs NATO?

Donald Trump és a NATO viszonya azután kezdett el megromlani, hogy az USA elnöke Grönland annektálását is kilátásba helyezte, holott az ország a NATO-tagállam Dán Királyság autonóm területeként részesül a szövetség védelemében. Ráadásul a feszültségek azóta is fokozódnak az USA és az EU között: a Pentagon kedden bejelentette, hogy „négyről háromra csökkentette az Európába kirendelt dandárharcosok (BCT-k) teljes számát”, és Németországból ötezer katona kivonását is tervezi. Az európai döntéshozók aggodalommal figyelik Trump hadi lépéseit, ugyanis a katonai erők EU-ból történő kivonása rontja a NATO tekintélyét és erejét.

Bár a NATO-n belül megingott a status quo, a jelentős globális védelmi kiadásnövekedés egyik fő hajtóereje a 2025-ös hágai NATO-csúcson elfogadott nyilatkozat volt. Trump kezdeményezésére a NATO-szövetségesek azt tűzték ki célul, hogy 2035-ig a GDP-jük bruttó öt százalékát védelmi beruházásokra költik. A csúcstalálkozón elfogadott dekrétum szerint a NATO-tagállamok az éves GDP-jük legfeljebb 1,5 százalékát kritikus infrastruktúrák és hálózataik védelmére, polgári felkészültségük és ellenálló képességük biztosítására, az innováció ösztönzésére, valamint védelmi ipari bázisuk megerősítésére fordítják. A tagországoknak a kitűzött célérték fennmaradó 3,5 százalékát az alapvető védelmi igények finanszírozására, valamint a NATO képességi célkitűzéseinek teljesítésére kell fordítania – olvasható a szerződésben. A döntéshozók ezeket a terveket 2029-ben fogják felülvizsgálni az aktuális globális erőviszonyok és a stratégiai környezet változásaihoz mérten.

Az Európai Uniónak a saját lábára kell állnia

Az ambiciózus terv teljesítéséhez a 29 európai NATO-tagállam összesen 559 milliárd dollárt költött katonai célokra 2025-ben, és a 32 szövetséges ország közül 23 – köztük Magyarország is – elérte, hogy a GDP-jének legalább 2 százalékát védelmi beruházások tegyék ki. Ugyanakkor a kanadai NATO-szövetség szombati közleményében kiemelte, hogy „az Egyesült Államok hosszú távú kötelezettségvállalásait övező bizonytalanság arra késztette az európai vezetőket, hogy újragondolják biztonságuk alapjait”. A kiadvány szerint az EU és a NATO közötti feszültségek a két szervezetet szétfeszíthetik, ami felesleges párhuzamosan működő szervezetek kialakulásához és a koordináció széttöredezéséhez vezethet. Ugyanakkor a másik lehetőség, hogy az EU a NATO-n belül, az autonóm védekező képességeit megerősítve hozzájárul a katonai szövetség innovációjához.

Bár Trump kiszámíthatatlan politikája miatt a transzatlanti szövetség egysége meggyengülhet, a NATO Katonai Bizottság szerdai ülésén a katonai vezetők elsősorban a szövetségen belüli együttműködésre koncentráltak. A tárgyalások fókuszában a NATO elrettentő és védelmi képességeinek további megerősítése, illetve a folyamatban lévő, NATO-vezetésű missziók, tevékenységek és műveletek helyzete volt. A NATO brüsszeli főhadiszállásán tartott találkozón a katonai vezetők a transzatlanti szövetség agilitását is felmérték: egy frissített dokumentumban azt foglalták össze, hogy a NATO hogyan képes integrálni a feltörekvő technológiákat, az innovációt és a hadműveleti tapasztalatokat annak érdekében, hogy felgyorsítsa a képességek rendelkezésre állását.

A tárgyalás utáni sajtótájékoztatón a NATO Katonai Bizottságának elnöke, Giuseppe Cavo Dragone tengernagy elmondta, hogy „meg kell kétszereznünk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy a védelmi beruházásokat vállalásainknak megfelelően összpontosítsuk. Ezzel párhuzamosan határozottan felszólítom a védelmi ipart, hogy gyorsítsa fel a termelést, és üzleti modelljeit igazítsa ehhez a szükségszerűséghez.”

A SIPRI friss felmérése azt mutatja, hogy bár a két évvel ezelőtti arányokhoz képest csökkentek a világ országainak a katonai költései, minden térségben rendszeres fegyverkezés folyik. Európa védelmi készültségét azonban egyszerre sürgeti az elhúzódó orosz-ukrán háború, illetve Trump NATO-t szétziláló geopolitikai lépései.