Futurisztikus, „szellemzörejnek” (Ghost Murmur) nevezett kvantumszenzorral találta meg a CIA az Irán felett lelőtt F–15-ös legénységének egyik tagját – állította kedden a New York Post.

Az amerikai lap szerint az új, szigorúan titkos technológia fontos szerepet játszott a Dude 44 Bravo hívójelű fegyverrendszer-kezelő tiszt (weapon system officer, WSO) megtalálásában, miután múlt pénteken, az Irán elleni háború ötödik hetében lelőtték F–15E Strike Eagle vadászgépét a kétmillió lakosú Iszfahán közelében.

A gép pilótáját az amerikai harci kutató-mentő erők órákon belül megtalálták, a sérüléseket szenvedett tiszt viszont másfél napig bujkált az iráni civilek és forradalmi gárda elől, mielőtt amerikai különleges erők egy nagyszabású katonai művelet keretében vasárnap kimentették a városhoz közeli, 2100 méter magasságban fekvő hegygerincről.

Donald Trump amerikai elnök a sikeres művelet után, hétfőn tartott sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a CIA a tisztet 64 kilométeres távolságból észlelte. Trump szerdán a New York Postnak, látszólag megerősítve a lap korábbi értesülését, azt nyilatkozta, hogy a Ghost Murmur nagyon fontos szerepet játszott a mentési műveletben. „Mindenki meglepődött. Sok más olyan képességünk is van, amiről még senki sem hallott. Olyan eszközeink vannak, amikhez hasonlót még elképzelni se tudnak” – mondta Trump.

A New York Post meg nem nevezett forrásai a Ghost Murmurt olyan kémeszközként írták le, ami nagy hatótávú kvantum-magnetometriát (a mágneses tér kvantumfizikai elven történő mérése) használ az emberi szívverés elektromágneses jelének észlelésére, és az adatokat AI-szoftverrel dolgozza fel, hogy kiszűrje a háttérzajokat. „Olyan, mintha meghallanál egyetlen hangot egy stadionban, csak itt a stadion ezer négyzetmérföldnyi sivatag – mondta a lapnak egy forrás, akit beavattak a program részleteibe. – Megfelelő körülmények között, ha ver a szíved, megtalálunk”.

A Ghost Murmurt a lap információi szerint a Lockheed Martin repülő- és űripari gyártó legendás divíziója, a Skunk Works fejlesztette ki; korábban sikeresen tesztelték Black Hawk helikoptereken, és a jövőben felszerelhetik F–35-ös lopakodó vadászgépekre is. A Skunk Works fejlett katonai technológiák, köztük lopakodó gépek fejlesztésével foglalkozik, és legalább a 2000-es évek óta intenzíven érdeklődik a kvantumtechnológiák iránt is.

A kvantumszenzoroknak tipikusan szoros, nanométeres nagyságrendű kapcsolatban kell állniuk a mért rendszerrel, nyilatkozta a Qubitnek Vattay Gábor egyetemi tanár, az ELTE TTK Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék vezetője.

Ha több tíz kilométeres távolságból mérnek egy elektromágneses jelet, akkor azt egy „hagyományos” jelfogó elektronikának kell egy érzékeny kvantumszenzorhoz juttatnia. A mágneses tér, válaszolta kérdésünkre Vattay, nagyon gyorsan lecseng a távolság függvényében, így a gyenge, élőlények által generált mágneses teret csak milliméteres távolságból lehet érzékelni. Nagy távolságra az elektromágneses tér sugárzás formájában terjed, például rádió- vagy mikrohullámú jelek formájában, és ez az, amit be lehet fogni.

Hatalmas technológiai ugrás vagy dezinformáció?

A New York Post forrásai szerint az Iszfahántól délre elterülő, viszonylag kietlen terület ideális terepet biztosított a Ghost Murmur első éles bevetéséhez. Az, hogy a művelet során az eszközt milyen légi platformra szerelték fel, a cikkből nem derül ki egyértelműen. „Ez a képesség nem mindenható. Leginkább félreeső, kevés zavaró tényezővel terhelt környezetben működik jól, és jelentős idő kell, amíg elvégzi az adatok feldolgozását” – írta le a lapnak az eszköz korlátait a lap egyik forrása.

Sabine Hossenfelder elméleti fizikus és tudományos ismeretterjesztő szerdán az X-en azt írta, hogy a kvantumfizikát fel lehet használni mágneses terek precíz mérésére, de ezt nem lehet több kilométeres távolságból megtenni. „Ez teljes képtelenség” – írta. Hossenfelder arra tippel, hogy a művelet során egy nagyon érzékeny infravörös szenzort használhattak, aminek működése valamilyen kvantumeffektuson alapszik.

„Tényleg izgalmas kutatások zajlanak arról, hogy miként lehet kvantum-magnetometriával mérni a szívverést – nyilatkozta a Scientific Americannek Chad Orzel, a New York állambeli Union College fizikus professzora. – De egyik sem olyan, ami több mérföld távolságból működik”. Orzel ezért arra gyanakszik, hogy a New York Post cikke mögött dezinformáció állhat, hogy elhitessék valakivel, hogy az Egyesült Államok valóban rendelkezik ezzel a titkos technológiával.

Hasonlóan vélekedik Bradley Roth, az Oakland Egyetem fizikusa, aki három évvel ezelőtt áttekintette az izmok és az idegek által keltett gyenge mágneses terek mérésével foglalkozó tudományterület, a biomágnesesség történetét.

A legnagyobb biomágneses jelet a szervezetünkben a szív kelti. Kutatók, mondta Roth a lapnak, laboratóriumi körülmények között hatvan éve mérik a szerv által generált mágneses teret. De ezt maximum néhány centiméterről teszik, árnyékolás mellett, és még így is alig tudják rögzíteni. Egy olyan mérőeszköz, ami a levegőből képes a szívverését észlelni „nem kisebb előrelépést, hanem forradalmi ugrást jelentene a jelenlegi technológiai szinthez képest”.