Bár az előző évtized végén az Európai Unió (EU) tagállamai már elfogadták, a covid-világjárvány elnapolta a téli és nyári időszámítás és az ezzel járó óraátállítás eltörlését. A kérdés azóta érdemben nem került terítékre, ezért is meglepő, hogy az idén március 29-én hajnalban esedékes össznépi óratekerés előtt néhány nappal a Magyar Alvás Szövetség a kétféle idő és az átállítás megszüntetésén túl egy nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozva a valamennyi EU-s országnak elfogadható időzóna egyidejű bevezetését is szorgalmazta.

A több száz tudományos és társadalmi szervezet által támogatott Time Use Initiative (TUI) kezdeményezésről G. Németh Györgyöt, a Magyar Alvás Szövetség elnökét kérdeztük.

Vesszen Greenwich?

„A program túlmutat az évek óta húzódó óraátállítás eltörlésén, és arról szól, hogy az államok innovatív időpolitikák révén javítsák az emberek életmódját” – mondja G. Németh. A TUI tudományos eredmények alapján olyan megoldást javasol, amelynek révén az európai országok saját természetes idejükhöz leginkább igazodó időzónát vezethetnek be. Azért is „erősen ajánlott átállítania jelenlegi standard idejüket a földrajzilag legmegfelelőbb, Naphoz viszonyított időzónára, mert egyre elfogadottabb az a tudományos állásfoglalás, amely szerint az időbeli egyensúlyhiány káros a társadalmi jólétre, és negatív következményekkel jár az egészségre, a gazdaságra, a biztonságra és a környezetre nézve” – fogalmaz a Magyar Alvás Szövetség közleménye.

G. Németh szerint „egyre inkább úgy tűnik, hogy nem férünk bele a 24 órába”, ezért is kezdtek a problémával társadalmi szinten foglalkozó tudományterületek képviselői a kollektív időgazdálkodás átalakítási lehetőségein gondolkozni. Mint mondja, könnyen belátható, hogy a napközben elvégzendő feladatok és az információ megszerzésének felfokozott igénye folyamatosan rövidítik az alvásidőt, aminek közegészségügyi következményei egyre jelentősebbek.

A megszokott munka- és iskolakezdés időpontjának legalább egy órával későbbre igazítása, vagy a klímaváltozás okán már nem csak a mediterrán és trópusi régiókban megfontolandó szieszta intézményének bevezetése mellett egyre többen kezdik szorgalmazni a zonális időszámítás reformját. G. Németh. szerint az ideális persze az lenne, hogy mindenhol akkor legyen déli 12:00, amikor a Nap sugarai merőlegesen érik a felszínt, de ez a bolygó formája, a lakott területek elhelyezkedése és az időzónák jelenlegi rendszere miatt nem megoldható, legfeljebb az egyenlítő menti országokban.

Bár az előre- és visszaállításon nyert egy-egy óra miatt világszerte nagyobb népszerűségnek örvend – a Qubit-olvasók által 2019-ben örökösnek megszavazott –nyári időszámítás, a Kárpát-medencében a közép-európai téli (CET) felel meg az itt élők kronobiológiai sajátosságainak. Vagyis ez áll leginkább összhangban a Napidőnek is nevezett természetes időhöz igazodó emberi cirkadián-ritmussal, legalábbis ezen a földrajzi hosszúságon és szélességen.

Nem mellesleg, az, hogy Magyarország jelenleg a CET időzónához tartozik és nem a Romániában vagy Görögországban használatos GMT+1, illetve GMT+2 időzónához, csupán annak köszönhető, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia annak idején ragaszkodott ahhoz, hogy határain belül egységes időszámítás legyen, és a Bécsnek megfelelő CET-hez csatlakozott.

Ennek ellenére a TUI szerint törekedni kell a természeteshez közeli időszámításra. Például azzal, hogy egy adott országban a déli órák valóban a legmelegebb napszakra essenek, most ugyanis számos országban a délután 2-3-4 órás sávban éri el tetőpontját a napi hőmérséklet. Kronobiológiai szempontból hosszú távon ez volna az ideális, ezt támasztja alá minden eddigi tudományos eredmény is. A jelenlegi nyári időszámításnál ugyanis az egyenlítőtől délre vagy északra haladva egyre rövidebb téli hónapokban az emberi tevékenység, az iskola- és a munkaidő sötétben kezdődik és sötétben ér véget.

G. Németh szerint a Napidőhöz közelítő időszámítás persze nem oldaná meg egyedül az alvásminőségi és egészségügyi problémákat: a társadalmi szintű időgazdálkodás átalakítása nélkül az egyének többsége ugyanis képtelen változtatni saját nappali és éjszakai életvitelén. Ahogy azon sem, hogy „egy földi nap előre láthatóan még sokáig 24 órából áll”.

Kialvatlan magyarok

A Magyar Alvás Szövetség a Szinapszis Egészségkutató Kft. piackutató céggel közös reprezentatív kutatásban évek óta vizsgálja a magyarok alvásminőségét. A legutóbb idén márciusban publikált eredmények az időgazdálkodás aktuális állapotáról is tudósítanak.

„20 évvel ezelőtt az alvási panaszai miatt szakemberhez fordulók átlagéletkora 40-45 év volt, a pandémia alatt megjelentek a huszonévesek, de ami a legaggasztóbb, mára a gyerekek is” – mondja G. Németh.

„Szignifikánsan megnőtt a gyerekkori alvászavarral hozzánk forduló szülők aránya” – folytatja az elnök, aki a nemzetközi és hazai kutatások alapján kollégáival arra jutott, hogy a mostani 10-12 évesek azok, akiknek 2-3 éves koruktól a mindennapjaik részei az okos eszközök.

G. Németh szerint a tinédzser évei elejét élő generáció tagjai, miközben a korábbinál okosabbak és tájékozottabbak, vagy legalábbis annak tűnnek, ez előző nemzedékeknél frusztráltabbak, ingerlékenyebbek, időgazdálkodásuk pedig egyenesen csapnivaló. Ennek G. Németh szerint egyik oka, hogy a mai Magyarországon az iskoláskorúak munkaideje nem ritkán meghaladja a 12-14 órát. Ezt tetézi az okoseszközök használatával töltött idő, „amivel általában nincs is baj, de azt tapasztaljuk, hogy az alvászavarokkal is küzdő gyerekek többsége leragad azoknál a játékfunkciójú tartalmaknál, amelyek még inkább erősítik az addiktív viselkedést”.

Az új típusú pszichológiai problémán világszerte különféle korlátozásokkal próbálnak úrrá lenni, a szülők által beosztott képernyőidőtől a közösségi alkalmazások korhatárossá tételén át az eszközök iskolai tiltásáig – több-kevesebb sikerrel.

G. Németh szerint a társadalmi, tudományos és állampolgári nyomás egyre erősödik, de kapkodás helyett valódi okos megoldásokat kell találni a későbbi nemzedékek életmódját is kijelölő időreformra.