Több űrhajós is olyan élményekről számolt be az űrküldetése után, amikor „elsodródottnak” és „elszakadtnak” érezte magát. Ez a jelenség azonban nemcsak a fizikai távolság eredménye, hanem az agyi kapcsolatok megváltozását is mutatja egy, a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint. Az emberi agy az evolúció során a Föld gravitációs erejének hatása alatt fejlődött ki, így amikor ez a körülmény megszűnik, a szervnek újra kell kalibrálnia magát: ez a folyamat megváltozott érzékeléshez és a gátlások feloldódásához is vezethet – írják a londoni Birkbeck Egyetem Pszichológiai Tanszékének kutatói.

A Föld 1G-s gravitációja az agy legbiztosabb érzékszervi bemenete, vagyis a szerv ez alapján állapítja meg az alapvető irányokat. Idegtudományi szempontból a gravitáció az agyba beépített „szuper-prior”, azaz stabilizálja az érzékelést és az emberek önmagukról, illetve térbeli helyzetükről alkotott képét. A normál, földi állapotban az agy „multiszenzoros integrációja” stabil, vagyis a különböző érzékszervekből érkező információkat egységes észleléssé tudja alakítani. Emellett a nagyméretű agyi hálózatok szerveződése is szabályozott, azaz az emberi agy komplex kognitív funkcióinak működéséért felelős egymástól távoli, de funkcionálisan összekapcsolt területei rendszerezetten működnek.

Azonban ez a struktúra az űrben átalakul: a kutatók hosszú űri küldetések előtti és utáni agyi képalkotó vizsgálatokat elemeztek, amelyből kiderült, hogy „a mikrogravitációnak való kitettség megzavarja a vestibuláris rendszer [ez a belső fülben található egyensúlyozó szerv] megbízhatóságát”, hatására a fejben lévő folyadékok átrendeződnek, az agykamrák kitágulnak és a szürkeállomány szerkezetének bizonyos területei is módosulnak. A képalkotó eljárások eredményei szerint a gravitáció hiányának hatására az agyi hálózatok újrastruktúrálódnak, ráadásul az agy elektromos aktivitását vizsgáló EEG-felvételek szerint a szerv alfa-ritmusai fokozatosan csökkennek, amely fokozott éberség érzését és a gátlások csökkenését eredményezi.

A tanulmány szerzői szerint a mikrogravitáció „olyan nem farmakológiai beavatkozás, amely átmenetileg ellazítja a szuper-priorokat”. A kutatók ezeket az eredményeket párhuzamba állítják az LSD és a pszilocibin hatásaival: ezek a pszichedelikus szerek ellazítják az agyi kapcsolatok hierarchiáit, és lehetővé teszik, hogy az agy érzékelő területei szabadabban kapcsolódjanak össze. A kutatók szerint „az űrrepülés ritka, nem farmakológiai modellt kínál annak tanulmányozására, hogyan szerveződik át a tudat, amikor a legstabilabb korlátai megszűnnek.”