Az Íliász a görögöket sújtó dögvésszel kezdődik, de nem akármilyen dögvésszel: Khrüszész, a pap egyenesen Apollónhoz fordul, hogy a görögöket pestissel büntesse. Az isten hallgat is a könyörgésre. Dögvésznyilakat ragad, amelyekkel először az öszvéreket, lovakat, kutyákat veszi célba, majd az embereket is.

Apollónt elég sokoldalú istenként tisztelték, de volt egy kevésbé ismert szuperképessége is: az egereknek is parancsolt. Nem véletlen, hogy Stephen Fry Trója-könyvében a pap „Szmintheusznak”, egérölőnek vagy az egerek és emberek urának nevezi az istent, amikor a segítségét kéri – itt már maga a megszólítás is arra utal, hogy Khrüszész itt kifejezetten egéristen-minőségében fordul Apollónhoz. Ennek a minőségnek köszönhető az is, hogy a neki emelt szentélyek némelyikében egereket is tartottak – a mai Törökország területén lévőben, Tróászban a feljegyzések szerint ezek az oltárban laktak, és etették is őket.

Párhuzamos kultuszok

Mint kiderült, az egéristen tisztelete Krétán is megjelent: egy éppen zajló feltárás során a gortüszi Apollón-szentélyben 450 egércsontvázat találtak, amelyeket valószínűleg áldozatként az istennek ajánlottak. A szentély az időszámításunk előtti 7. században épült, ezzel ez Gortüsz legrégebbi szentélye: ugyanakkor épült, mint a polisz falai.

A régészek az egércsontvázak mellett számos más áldozati adományt is találtak, amelyeket a hívők egy erre szolgáló kútba vetettek. Bár már Sztrabón is említette, hogy az egéristen tisztelete nemcsak Tróászra korlátozódott, ez az első bizonyíték, ami kimutatta a kultusz jelenlétét Kréta szigetén.

Az korábban is ismert volt, hogy Apollón Püthiosz névén széles körben elterjedt a tisztelete a szigeten, ennyi rágcsálómaradvány azonban nem lehet véletlen. A kutatók valószínűnek tartják, hogy a szentélyekben a két kultusz párhuzamosan működött: egyes hívek általános védelmezőként fordultak az istenhez, mások kifejezetten a mezőgazdasági károk és a járványok ellen kértek tőle védelmet.