Tudományt művelünk-e, ha a Duna partjáról kavicsokat dobálunk a vízbe? És ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik kacsázik jobban, közben jegyzetelünk, majd következtetéseket vonunk le?
„A közösség tagjai eldönthetik, hogy a tudomány által kínált igazságok közül melyekkel akarnak élni, és melyekkel nem” – mondta múlt heti beszédében a köztársasági elnök. De mit mond erre a tudomány?
A kutatóknak munkájuk során számos filozófiai döntést kell meghozniuk – akár tudatosan, akár nem. Milyen előzetes kutatásokat használjanak fel, és milyeneket hagyjanak figyelmen kívül? Szükséges-e a hipotézisüket cáfoló példák említése? Manipulációnak számít-e, ha csak a sikeres eredményekről számolnak be?
Közel öt éve, hogy áthaladt a Naprendszeren egy különös objektum, az 'Oumuamua, amely a kezdetektől megosztotta a tudósokat: furcsa kisbolygóról, csillagközi üstökösről vagy egy földöntúli civilizáció építményéről van szó? Utóbbi elméletet a Harvard világhírű asztrofizikusa, Avi Loeb képviselte a leghangosabban, erről írt könyve nemrég magyarul is megjelent.
A tudomány és az áltudomány közötti határ egyre inkább elmosódik. Ezt használják ki a tudománymosók, akik hitelességet keltő eszközökkel zavarják össze a közönséget, legyen szó biokozmetikumok marketingjéről, szándékosan félreértelmezett kutatási eredményekről vagy a fogkrémről, amit mindig 10-ből 9 fogorvos ajánl.
A Föld erőforrásai végesek, így több-bolygós, sőt többcsillagos fajjá kell válnia az embernek Kiss László, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának igazgatója szerint. Fontosak az intézet kisbolygós, csillagos és exobolygós kutatásai, de az igazgató ufókongresszuson is járt már, kíváncsiságból.
Légy proaktív, szőnyegbombázz, gondoskodj magadról, készülj fel, és ne feledd a chilit!