Farkas Attila Márton idén megjelent kötete, a Céljainkon túl sikeresen elkerül több rá leselkedő csapdát is: nem válik egyszerű tanácsadó könyvvé, ezoterikus kalauzzá, sem szcientista tanulmánnyá. Nem varázslatokról vagy titkos tanításokról beszél, hanem a maga összetettségében mutatja be a buddhizmus gondolatkörét.
Az egyik legizgalmasabb diskurzus a kortárs erkölcsfilozófiában arról zajlik, hogy létezik-e egyáltalán erkölcsi karakter, ami tartósan jellemezhet egy személyt. Ha ugyanis igaz az az etikai nézet, amely szerint ilyen értelemben nincs állandó jellemünk, úgy könnyen lehet, hogy az erkölcsi egyenrangúság tézise megállja a helyét. Megállja?
Empirikus kutatások szerint a morálfilozófusok sok kérdésben szigorúbb etikai elveket vallanak, mint mások, ám ezeket az elveket éppoly kevéssé követik, mint bárki más: nem válaszolnak diákok e-mailjeire, nem tartják a kapcsolatot édesanyjukkal, és a szervezeti tagdíjaikat sem fizetik gyakrabban. Jó emberek a morálfilozófusok? És ha nem, miért legyenek mégis azok?
Az indianai Notre Dame egyetem katolikus hagyományai számos kiemelkedő tudományos teljesítménynek szolgáltak támaszul, de épp ezek a tradíciók jelentik a legnagyobb kihívást a 21. század Amerikájában. Hogy lehet ma megfelelni ennek a hagyománynak?
Az orvosok, a filozófusok és a laikusok sokszor teljesen mást gondolnak arról, hogy melyik beteget érdemes előrevenni a várólistán. Orvosi etika Philippa Foottól John Rawlson és Immanuel Kanton át Arisztotelészig.
Szabad Jurassic Parkot létrehozni? Hol húzzuk meg a határt az emberi életre veszélyes állatok újjáélesztésénél, és tényleg mindennél többet ér a biológiai sokszínűség?