Rabi Márton és kollégáinak vizsgálata szerint a több mint 75 millió évvel ezelőtt élt krokodil el tudta viselni a sós vizet, ami megmagyarázná, miért bukkannak fel fosszíliái az Észak-Amerikát egykor szétválasztó beltenger mindkét partján.
Eddig az ázsiai fosszíliák hiánya megnehezítette, hogy a kutatók kiderítsék, mikor és hogyan vándoroltak át az aligátorok Észak-Amerikából Ázsiába.
Stephan Reber és munkatársai a hüllők kommunikációját kutatták. Sajátos módszertanuk nem csak a szakmai érdeklődők figyelmét ragadta meg.
A 10 méteres Deinosuchus képes volt megölni és elfogyasztani a nagyméretű dinoszauruszokat is, de nem ismert kegyelmet más vízi és szárazföldi állatokkal szemben sem.
A kísérlet arra jó, hogy a régmúlt táplálékláncainak felépítését tanulmányozzák a kutatók, mivel az aligátorok kiválóan modellezik az évmilliókkal ezelőtt élt nagy méretű tengeri hüllőket.
Ebből a kutatásból derült ki az is, hogy tényleg kevés a különbség egy madár és egy óriásdinoszaurusz között.