Egyetlen másik krokodilra sem hasonlít az az ázsiai aligátorfaj, az Alligator munensis, amit egy magyar paleontológus vezetésével írtak most le – derül ki egy friss tanulmányból, amely egy Thaiföldön megtalált koponyalelet vizsgálatát mutatja be. A Scientific Reports folyóiratban közzétett eredmények szerint az ország északkeleti részén elterülő Mun folyóról elnevezett faj valamikor az elmúlt 200 ezer évben élt, és az egyetlen mai ázsiai faj, a kínai aligátor rokona volt. A krokodilok közé tartozó aligátorok eredetileg Észak-Amerikából származnak, ahol csak az Egyesült Államok déli részén élő csupaorrú aligátor (Alligator mississippiensis) maradt fenn.

„Amikor először megpillantottuk, ordított róla, hogy ez valami új faj” – mondta a Qubitnek a kutatást vezető Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem Őslénytani Tanszékének paleontológusa, aki hallgatójával két hétig vizsgálta a fosszíliát a Thaiföldi Geológiai Intézet gyűjteményében, hogy feltárja és más fajokkal összehasonlítsa anatómiai jellegeit. Rabi és kollégáinak fő kérdése az volt, hogy miként jutottak el a kréta végi kihalás után Észak-Amerikában kialakult aligátorok (Alligatoridae) Ázsiába, amiket ma egyetlen faj, a kritikusan veszélyeztetett kínai aligátor (Alligator sinensis) képvisel.

Ennek kiderítését, mint mondta, megnehezíti, hogy nagyon kevés ázsiai fosszíliát találtak eddig a szakemberek. Most, az általuk új fajként leírt Alligator munensis koponyájának vizsgálatával pontosabban meg tudták állapítani, hogy csonttanilag mi különíti el az ázsiai aligátorokat az amerikaiaktól, ami az alapját adja annak, hogy evolúciós történetüket a későbbiekben rekonstruálni tudják.

A koponyafosszíliát 2005-ben helyiek találták meg egy thaiföldi homokbányában, mondta Rabi. Először Julian Claude és kollégái írták le, még 2011-ben, de ekkor még nem került kipreparálásra, és egy vastag vas-oxidos kéreg borította be. A kutató a fosszília vizsgálatán a Thaiföldi Geológiai Intézettel dolgozott együtt, és ügyelt arra, hogy minél több thai kollégát bevonjon a kutatásba, akik a fosszília preparációját is végezték. Miután Rabi és hallgatója megvizsgálta, a thai szakemberek egy orvosi CT segítségével három dimenzióban beszkennelték a koponyafosszíliát. Ez segített egyes csontkapcsolódások könnyebb rekonstruálásában, mivel a preparálás során sem sikerült teljesen megszabadulni a fosszíliát lefedő vas-oxidos kéregtől.

A kutató szerint a kihalt állatot, ami a kínai alligátor közeli rokona, minden más krokodiltól megkülönbözteti, hogy koponyája függőlegesen nagyon mély, a rostruma kutyaszerűen nyomott, külső orrnyílásai egészen hátul találhatók, és nagyon kicsik. Emellett hátsó foghelyei szintén eltérnek a megszokottól, ami arra utal, hogy a mai krokodiloktól eltérően ezen a tájékon laposabb, gumós fogai voltak, ami egy ősi bélyege az aligátorféléknek.

Eddig a fosszíliát sokkal idősebbnek gondolták, de most a tanulmányukban a szintén a lelőhelyről előkerült emlősmaradványok alapján meg tudták állapítani, hogy az valószínűleg a középső pleisztocén és a holocén között élhetett, valamikor az elmúlt 230 ezer évben. Ha 50 ezer évnél fiatalabb, akkor Rabi szerint radiokarbonos kormeghatározással meg lehetne állapítani a pontos korát, vagy ki lehetne zárni, hogy 50 ezer évnél idősebb, de az Délkelet-Ázsiában, szubtrópusi-trópusi éghajlaton nehezen kivitelezhető.

Hogyan jutottak el Délkelet-Ázsiáig az aligátorok?

Az állat koponyáján sok, csak rá jellemző jellegzetesség van. Ez Rabi szerint azt sugallja, hogy nem egy, a kínai aligátorba kifutó egyetlen (anagenetikus) evolúciós vonalat, és annak időben különböző fajait látjuk, hanem történt egy kettéválás, amit az is erősít, hogy Thaiföld nagyon messze van a kínai aligátor elterjedési területétől. A két faj a morfológiai különbségeik alapján a közös ősüktől több millió évvel ezelőtt válhatott szét, amikor a Himalája kiemelkedésével megszűnt az átjárás a délkelet-ázsiai Mekong folyó és a kínai aligátornak otthont adó Jangce vízgyűjtő területei között. Ez, az evolúcióbiológiában allopatrikus fajképződésnek nevezett folyamat valamikor a miocénben mehetett végbe, aminek időbeni pontosításához újabb fosszíliák felfedezésére lenne szükség a régióban.

A ma élő aligátorok genomjainak összehasonlításán alapuló módszerek szerint az amerikai csukaorrú aligátor és a kínai aligátor evolúciós vonalai valamikor 30-40 millió évvel ezelőtt váltak el egymástól, mondta Rabi. Ekkor, ahogy azzal már korábban foglalkoztunk, az eocén-oligocén határán egy jelentős lehűlés zajlott le a Földön, ami elvezetett a kelet-antarktiszi jégtakaró kialakulásához. A kutató szerint az eocénben még lehetséges volt, hogy aligátorok átkeljenek a Bering-földhídon (Beringia) keresztül Ázsiába, de „ahogy megyünk bele az oligocénbe, akkor már lehetetlenné válik”, ami felvet egy éghajlati paradoxont.

Az Alligator munensis tanulmányozása alapján az a hipotézisük, hogy az amerikai és ázsiai aligátorok eredetileg még Észak-Amerikában válhattak szét egymástól. E szerint a forgatókönyv szerint leszármazottaik Ázsiába vándorlása csak később, a hosszútávú lehűlési trendet megtörő miocén közepi éghajlati optimumban történhetett meg, 14-17 millió évvel ezelőtt. Ennek tesztelésére egy nagy filogenetikai vizsgálatot készülnek lefolytatni, amelyben morfológiai órák segítségével (ezekkel részletesen itt foglalkoztunk) megállapítják, hogy az egyes fajok mikor váltak el egymástól.

Az további kutatások tárgya lehet, hogy miért halt ki az Alligator munensis és minden más pleisztocénkori aligátorfaj Délkelet-Ázsiában, mondta Rabi. Amiatt viszont, hogy jelen voltak a területen az aligátorok, a kutató szerint érdemes lenne azt is átgondolni, hogy tényleg le kell-e korlátozni a kínai aligátor fajmegőrző erőfeszítéseit mindössze a Jangce folyó alsó területére.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: