A genocídium vádja, amivel manapság sokan illetik Izraelt, egyrészt az anticionista-antiszemita toposzokra épülő, szovjetek által tüzelt propagandahagyományba, másrészt a nyugati akadémiában egyre hangosabb antikolonialista-antirasszista baloldali diskurzusba illeszkedik, állítják egyes történészek és szociológusok.
Hogyan lehet egyszerre zéró toleranciát hirdetni az antiszemitizmussal szemben és szobrot állítani Csurka Istvánnak? Milyen ideológiák és történelmi hiedelmek keverednek a kormányzat kulturális politikájában? Hogy kerül a magyar alkotmányba az ezotéria?
Michael Benson idén megjelent könyve a második világháborús történelem egy kevésbé ismert részével foglalkozik, de a könyv felépítése és nyelvezete a legrosszabb true crime-műsorokat idézi. Ennek megfelelően azért eteti is magát.
Jan Grabowski, az Ottawai Egyetem professzora magára haragította a lengyel kormányt, amikor a lengyel tömegek antiszemitizmusáról és arról írt, hogyan vettek részt az önkéntes tűzoltók és a rendőrök a zsidók kiirtásában. Most egy a gettósításról szóló konferenciára érkezett Budapestre.
A propaganda mint jelenség már az ókorban megszületett, és azóta is ugyanaz a célja: megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját és viselkedését egy adott nézettel kapcsolatban. Hogy működött a propagandagépezet Magyarországon a második világháború idején?