Ukrajnában, ahol legálisan virágzik a prostitúcióhoz is gyakran hasonlított üzlet, ugyanazt tartják problémásnak, ami miatt Magyarországon végül elvetették a béranyaságot: a megrendelők, ha nem elégedettek a végeredménnyel, sokszor nem veszik magukhoz az így született gyerekeket.
A dajkaterhesség és béranyaság globális jelensége a fizetőképes elitnek nyújtott biológiai szolgáltatás vagy az emberkereskedelem szülőkorban lévő fiatal nőkre korlátozott verziója? Erre a kérdésre kereste a választ Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének csütörtöki pódiumbeszélgetése.
A vírus miatti lezárások következményeként a babák biológiai szüleikkel már nem, örökbe fogadó szüleikkel pedig még nem lehetnek együtt, így az elmúlt heteket egyfajta ingerszegény senki földjén töltötték, ahol leginkább háton fekve, sírva töltik napjaikat.
A méh hiánya ma már nem jelenti az anyaság reményének elvesztését, számos út áll azok előtt, akik gyermekhez szeretnének jutni: béranyaság, dajkaterhesség, méhátültetés, sőt mesterséges méh. E megoldások között azonban nemcsak biológiai, orvosi és jogi, hanem etikai különbségek is vannak.