Nem teljesen törvényes, mégis virágzik a béranyaság piaca
Aki szerint a prostitúció nem más, mint szexmunka, annak a méhbérlés is csak a kereslet és a kínálat sajátosságaihoz igazodó kereskedelmi tranzakció – hangzott el a béranyaság globális jelenségével foglalkozó pódiumbeszélgetésen a budai Nyitott Műhelyben, június 8-án kora este.
Az esemény címének – Anyacsavar: reprodukció és hatalom kérdései méhen kívül és belül –, valamint a résztvevők tudományos előéletének ismeretében elsőre meglepő, hogy a közel kétórás diskurzus sorvezetője az RTL televízió saját gyártású sorozata, a Mellékhatás volt, nem pedig a béranyaság témáját tárgyaló szakirodalom. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének 2014-ben indított Szociobisztrói olyan klubdélutánok, amelyeken a tudomány képviselői és a téma iránt érdeklődő laikusok közösen vitatják meg a szappanopera-szériákban, mozifilmekben „felmerülő társadalmi problémákat, társadalomkritikai megközelítéseket”.
A társadalomtudományi beszélgetéssorozat legutóbbi eseményének résztvevői szerint a Mellékhatás alkotógárdája sablonosan ugyan, de jórészt hitelesen vázolja fel a vágyak és érdekek által meghatározott, sokszereplős rendszert. Azt csak mi tesszük hozzá, hogy a szóban forgó hitelességet erősen rongálják a petesejtet adó egykori luxusprosti szájából a béranyával való első találkozáskor elhangzó „Te vagy a méhem?!” mondattal fémjelzett párbeszédek.
Neményi Mária szociológus, a magyarországi kisebbségkutatás neves alakja és Balogh Lídia, emberi jogokkal foglalkozó kutató abban is egyetértett a szociobisztrókat szervező Kerényi Szabinával és Vajda Rózával, hogy az RTL szappanoperája ugyan bemutatja a béranya felett gyakorolt formális és informális kontrollt, de alig érinti a nők kiszolgáltatottságának, önrendelkezésének kérdését, ahogy a mélyebb, bonyolultabb társadalmi összefüggésekkel sem foglalkozik.
Dollármilliárdos szürke zóna
Balogh Lídia szerint a történetírás ugyan a bibliai idők óta számon tartja a vérszerinti utódlást biztosító patriarchális pótanyaság intézményét, amikor a feleség meddősége esetén a férj például a szolgálólányt ejtette teherbe, és az így született gyereket a házaspár sajátjának ismerte el. Ám a 21. században a gesztációs béranyaság (gestal surrogacy) a meghatározó, amikor nincs ilyen biológiai kapcsolat az embrió és a kihordásra vállalkozó nő között; ilyenkor az ivarsejtek származhatnak a megrendelőktől, de másoktól is.*
A magyar nyelvű szakirodalomban gyakran elkülönítik a dajkaterhességet a béranyaságtól. Az előbbi esetben, elvileg, altruista indíttatásból vállakozik egy nő arra, hogy valaki más, például egy hozzátartozója gyerekét kihordja, és legfeljebb csak költségtérítést kap, addig az utóbbi esetben a nő kifejezetten fizetést kap ezért. A két típust összefoglalóan „pótanyaságnak” szokták nevezni Balogh Lídia szerint. A világ különböző országaiban más és más a jogi szabályozása a kapcsolódó ügyeknek, már amennyiben egyáltalán létezik vonatkozó szabályozás arra, hogy szabad-e valaki mással hordatni ki egy gyereket, és ha igen, kik, miként és milyen feltételekkel, miféle garanciák vállalásával hordhatják ki mások gyerekét, illetve hordattathatják ki másokkal saját biológiai gyereküket.*
Balogh Lídia szerint különféleképp szabályozzák a petesejtadományozást, illetve -kereskedelmet is. Magyarországon több különféle jogterület paragrafusait összeolvasva derül csak ki, hogy a béranyaság, illetve a dajkaanyaság nem legális. A petesejtadományozás viszont engedélyezett hozzátartozók között, bizonyos feltételek mellett – tudtuk meg.*
A béranyaság az Európai Unió egyetlen tagállamában sem legális. Ami a többi európai országot illeti, Ukrajna az egyike a világon azoknak az országoknak, ahol kifejezetten engedélyezett a béranyaság, külföldi megrendelőknek is, Grúziában pedig nincs jogi tiltás erre vonatkozóan. Az altruista dajkaanyaság engedélyezett az EU néhány országában, például Portugáliában és Hollandiában.
A Kerényi Szabina és Vajda Róza által idézett nemzetközi kutatások szerint a szabályozatlanság ellenére, az Európai Unió tagállamaiban a „kompenzált adományozás” címkéjével kifehérített pénzforgalomnak köszönhetően virágzik a féllegális petesejtpiac. Csehországban például lazább a szabályozás, ezért sokan utaznak Magyarországról is brnói klinikákra, hogy ott petesejthez jussanak.
A Qubit egy sima netes kereséssel talált rá egy szolgáltatásait magyar nyelvű honlapon is kínáló cseh klinikára, ahol állítólag 15-20 millió forintnak megfelelő összegért a hivatalos papírmunkát is lebonyolítják.
A rendelkezésre álló anekdotikus információk szerint mindenesetre Európában lehet béranyát is találni. A kutatások szerint egy szerencsésen kihordott európai terhesség átlagára 40-50 ezer dollárnak megfelelő összeg, míg az Egyesült Államokban, részben a várandóság alatti étkezésektől a világra hozatal módján át a szülés utáni jogosultságokig mindenre kiterjedő szerződések ügyvédi költségei miatt, az amerikai átlagár 120 ezer dollár. Ezek alapján a legális, féllegális és illegális dajkaterhesség-ipar az egyéni árakra alapozott becslések szerint évente 5-6 milliárd dolláros forgalmat generál évente világszerte.
Reprodukciós jogok és a prostitúciós mintázat
A beszélgetés apropóját adó szappanopera-sorozat részleteivel meg-megszakított beszélgetés egyik legfőbb kérdése az volt, hogy a társadalom- és jogtudományok érvényesnek tartják-e a megrendelői oldalon hangoztatott legfőbb érvet, amely szerint mindenkit megillet a gyerekhez való jog.
A résztvevők szerint míg az ENSZ gyermekjogi egyezményében rögzítetteket badarság volna megkérdőjelezni, a biológiai reprodukció egyáltalán nem sorolható az egyetemes emberi privilégiumokhoz. „Erre találták ki az intézményesített örökbefogadást, bár a gyakorlat problémás, főleg Magyarországon” – jegyezte meg Neményi.
Hogy Magyarországon mennyire feltérképezetlen és tabusított a béranyaság, arra a legjobb példa, hogy a szociológusok egy tavaly megjelent dokumentumregényt tartanak a valóság jelenleg elérhető leghitelesebb leírásának. Balogh Lídia szerint a Mennyit adtál érte? című kötetéhez a felvidéki Durica Katarina tucatnyi béranyával, petesejtdonorral, méhbérlővel és a procedúra orvosi oldalán álló szereplővel készített tudományos alaposságú mélyinterjút. Az ezekből kirajzolódó mintázat legfeljebb apróságokban különbözik a prostitúció vagy az adósrabszolgaság okán jobban kutatott klasszikus emberkereskedelem mechanizmusaitól.
A kerítők itt általában nők, a megrendelői oldalon jellemzően a jelenlegi gazdasági elitbe sorolt házaspárok állnak. A petesejtet adományozó nőket akár hirdetés útján is toborozhatják, iskolázott, első generációs, értelmiségi életük elején álló lányokat célozva meg. Az intézményi hátteret pedig azok a meddőségi szolgáltatásokban dolgozó egészségügyi szakemberek biztosítják, akik szerint a béranyasággal, illetve magyarországi vonatkozásban a petesejtkereskedelemmel is, az a legfőbb probléma, hogy nem legális.*
Nem pedig az, hogy a helyzet mindenekelőtt a procedúra célját, a bérméhben kihordott gyereket traumatizálja. Vagy azért, mert a várandóság hónapjaiban nem alakul ki a fiziológiailag megfelelő, egészséges fejlődéshez elengedhetetlen érzelmi kötődés a gyereket kihordó pótanyával, vagy azért, mert ez a közösség megtörik közvetlenül az egyébként szinte mindig császármetszéses beavatkozással kivitelezett születést követően.* A női önrendelkezés és a béranya pszichoszociális egészsége a kutatókon kívül végképp senkit sem érdekel a béranyaság intézményrendszerében, legfeljebb a beültetést megelőző és a várandóság alatti pár hónapban.
(*Cikkünket a megjelenés után a megszólalók kérésére több helyen pontosítottuk, az esetleges félreértésekért elnézést kérünk.)
A félévzáró Szociobisztró kevéssé kutatott, tabukkal övezett témája okán mindenesetre több kérdést hagyott nyitva, mint amennyit megválaszolt. A hiánypótlással végül a Nyitott Műhely Petri György emlékfala szolgált az 1999-ben írt legendás Mosoly zárósoraival:
„De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,/ és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól/ iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –/ Mert az angyal a részletekben lakik.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: