Aki szerint a prostitúció nem más, mint szexmunka, annak a méhbérlés is csak a kereslet és a kínálat sajátosságaihoz igazodó kereskedelmi tranzakció – hangzott el a béranyaság globális jelenségével foglalkozó pódiumbeszélgetésen a budai Nyitott Műhelyben, június 8-án kora este.

Az esemény címének – Anyacsavar: reprodukció és hatalom kérdései méhen kívül és belül –, valamint a résztvevők tudományos előéletének ismeretében elsőre meglepő, hogy a közel kétórás diskurzus sorvezetője az RTL televízió saját gyártású sorozata, a Mellékhatás volt, nem pedig a béranyaság témáját tárgyaló szakirodalom. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének 2014-ben indított Szociobisztrói olyan klubdélutánok, amelyeken a tudomány képviselői és a téma iránt érdeklődő laikusok közösen vitatják meg a szappanopera-szériákban, mozifilmekben „felmerülő társadalmi problémákat, társadalomkritikai megközelítéseket”.

A társadalomtudományi beszélgetéssorozat legutóbbi eseményének résztvevői szerint a Mellékhatás alkotógárdája sablonosan ugyan, de jórészt hitelesen vázolja fel a vágyak és érdekek által meghatározott, sokszereplős rendszert. Azt csak mi tesszük hozzá, hogy a szóban forgó hitelességet erősen rongálják a petesejtet adó egykori luxusprosti szájából a béranyával való első találkozáskor elhangzó „Te vagy a méhem?!” mondattal fémjelzett párbeszédek.

Neményi Mária szociológus, a magyarországi kisebbségkutatás neves alakja és Balogh Lídia, emberi jogokkal foglalkozó kutató abban is egyetértett a szociobisztrókat szervező Kerényi Szabinával és Vajda Rózával, hogy az RTL szappanoperája ugyan bemutatja a béranya felett gyakorolt formális és informális kontrollt, de alig érinti a nők kiszolgáltatottságának, önrendelkezésének kérdését, ahogy a mélyebb, bonyolultabb társadalmi összefüggésekkel sem foglalkozik.

Dollármilliárdos szürke zóna

Balogh Lídia szerint a történetírás ugyan a bibliai idők óta számon tartja a vérszerinti utódlást biztosító patriarchális pótanyaság intézményét, amikor a feleség meddősége esetén a férj például a szolgálólányt ejtette teherbe, és az így született gyereket a házaspár sajátjának ismerte el. Ám a 21. században a gesztációs béranyaság (gestal surrogacy) a meghatározó, amikor nincs ilyen biológiai kapcsolat az embrió és a kihordásra vállalkozó nő között; ilyenkor az ivarsejtek származhatnak a megrendelőktől, de másoktól is.*

A magyar nyelvű szakirodalomban gyakran elkülönítik a dajkaterhességet a béranyaságtól. Az előbbi esetben, elvileg, altruista indíttatásból vállakozik egy nő arra, hogy valaki más, például egy hozzátartozója gyerekét kihordja, és legfeljebb csak költségtérítést kap, addig az utóbbi esetben a nő kifejezetten fizetést kap ezért. A két típust összefoglalóan „pótanyaságnak” szokták nevezni Balogh Lídia szerint. A világ különböző országaiban más és más a jogi szabályozása a kapcsolódó ügyeknek, már amennyiben egyáltalán létezik vonatkozó szabályozás arra, hogy szabad-e valaki mással hordatni ki egy gyereket, és ha igen, kik, miként és milyen feltételekkel, miféle garanciák vállalásával hordhatják ki mások gyerekét, illetve hordattathatják ki másokkal saját biológiai gyereküket.*

Balogh Lídia szerint különféleképp szabályozzák a petesejtadományozást, illetve -kereskedelmet is. Magyarországon több különféle jogterület paragrafusait összeolvasva derül csak ki, hogy a béranyaság, illetve a dajkaanyaság nem legális. A petesejtadományozás viszont engedélyezett hozzátartozók között, bizonyos feltételek mellett – tudtuk meg.*

A béranyaság az Európai Unió egyetlen tagállamában sem legális. Ami a többi európai országot illeti, Ukrajna az egyike a világon azoknak az országoknak, ahol kifejezetten engedélyezett a béranyaság, külföldi megrendelőknek is, Grúziában pedig nincs jogi tiltás erre vonatkozóan. Az altruista dajkaanyaság engedélyezett az EU néhány országában, például Portugáliában és Hollandiában.

A Kerényi Szabina és Vajda Róza által idézett nemzetközi kutatások szerint a szabályozatlanság ellenére, az Európai Unió tagállamaiban a „kompenzált adományozás” címkéjével kifehérített pénzforgalomnak köszönhetően virágzik a féllegális petesejtpiac. Csehországban például lazább a szabályozás, ezért sokan utaznak Magyarországról is brnói klinikákra, hogy ott petesejthez jussanak.

A Qubit egy sima netes kereséssel talált rá egy szolgáltatásait magyar nyelvű honlapon is kínáló cseh klinikára, ahol állítólag 15-20 millió forintnak megfelelő összegért a hivatalos papírmunkát is lebonyolítják.

A rendelkezésre álló anekdotikus információk szerint mindenesetre Európában lehet béranyát is találni. A kutatások szerint egy szerencsésen kihordott európai terhesség átlagára 40-50 ezer dollárnak megfelelő összeg, míg az Egyesült Államokban, részben a várandóság alatti étkezésektől a világra hozatal módján át a szülés utáni jogosultságokig mindenre kiterjedő szerződések ügyvédi költségei miatt, az amerikai átlagár 120 ezer dollár. Ezek alapján a legális, féllegális és illegális dajkaterhesség-ipar az egyéni árakra alapozott becslések szerint évente 5-6 milliárd dolláros forgalmat generál évente világszerte.

Reprodukciós jogok és a prostitúciós mintázat

A beszélgetés apropóját adó szappanopera-sorozat részleteivel meg-megszakított beszélgetés egyik legfőbb kérdése az volt, hogy a társadalom- és jogtudományok érvényesnek tartják-e a megrendelői oldalon hangoztatott legfőbb érvet, amely szerint mindenkit megillet a gyerekhez való jog.

A résztvevők szerint míg az ENSZ gyermekjogi egyezményében rögzítetteket badarság volna megkérdőjelezni, a biológiai reprodukció egyáltalán nem sorolható az egyetemes emberi privilégiumokhoz. „Erre találták ki az intézményesített örökbefogadást, bár a gyakorlat problémás, főleg Magyarországon” – jegyezte meg Neményi.

Hogy Magyarországon mennyire feltérképezetlen és tabusított a béranyaság, arra a legjobb példa, hogy a szociológusok egy tavaly megjelent dokumentumregényt tartanak a valóság jelenleg elérhető leghitelesebb leírásának. Balogh Lídia szerint a Mennyit adtál érte? című kötetéhez a felvidéki Durica Katarina tucatnyi béranyával, petesejtdonorral, méhbérlővel és a procedúra orvosi oldalán álló szereplővel készített tudományos alaposságú mélyinterjút. Az ezekből kirajzolódó mintázat legfeljebb apróságokban különbözik a prostitúció vagy az adósrabszolgaság okán jobban kutatott klasszikus emberkereskedelem mechanizmusaitól.

A kerítők itt általában nők, a megrendelői oldalon jellemzően a jelenlegi gazdasági elitbe sorolt házaspárok állnak. A petesejtet adományozó nőket akár hirdetés útján is toborozhatják, iskolázott, első generációs, értelmiségi életük elején álló lányokat célozva meg. Az intézményi hátteret pedig azok a meddőségi szolgáltatásokban dolgozó egészségügyi szakemberek biztosítják, akik szerint a béranyasággal, illetve magyarországi vonatkozásban a petesejtkereskedelemmel is, az a legfőbb probléma, hogy nem legális.*

Nem pedig az, hogy a helyzet mindenekelőtt a procedúra célját, a bérméhben kihordott gyereket traumatizálja. Vagy azért, mert a várandóság hónapjaiban nem alakul ki a fiziológiailag megfelelő, egészséges fejlődéshez elengedhetetlen érzelmi kötődés a gyereket kihordó pótanyával, vagy azért, mert ez a közösség megtörik közvetlenül az egyébként szinte mindig császármetszéses beavatkozással kivitelezett születést követően.* A női önrendelkezés és a béranya pszichoszociális egészsége a kutatókon kívül végképp senkit sem érdekel a béranyaság intézményrendszerében, legfeljebb a beültetést megelőző és a várandóság alatti pár hónapban.

(*Cikkünket a megjelenés után a megszólalók kérésére több helyen pontosítottuk, az esetleges félreértésekért elnézést kérünk.)

A félévzáró Szociobisztró kevéssé kutatott, tabukkal övezett témája okán mindenesetre több kérdést hagyott nyitva, mint amennyit megválaszolt. A hiánypótlással végül a Nyitott Műhely Petri György emlékfala szolgált az 1999-ben írt legendás Mosoly zárósoraival:

„De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,/ és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól/ iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –/ Mert az angyal a részletekben lakik.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Több száz Nyugatra örökbe adott újszülött rekedt Ukrajnában szülők nélkül a karantén miatt

Qubit.hu gazdaság 2020. május 16.

A vírus miatti lezárások következményeként a babák biológiai szüleikkel már nem, örökbe fogadó szüleikkel pedig még nem lehetnek együtt, így az elmúlt heteket egyfajta ingerszegény senki földjén töltötték, ahol leginkább háton fekve, sírva töltik napjaikat.

Dajkaterhességtől a méhátültetésig: az anyaságért való küzdelem etikája

Sándor Judit tudomány 2019. augusztus 13.

A méh hiánya ma már nem jelenti az anyaság reményének elvesztését, számos út áll azok előtt, akik gyermekhez szeretnének jutni: béranyaság, dajkaterhesség, méhátültetés, sőt mesterséges méh. E megoldások között azonban nemcsak biológiai, orvosi és jogi, hanem etikai különbségek is vannak.

Tabuk, titkok, tilalmak övezik az örökbeadást és az örökbefogadást Magyarországon

Kende Ágnes tudomány 2023. április 17.

Évente több ezer pár vár egészséges és fehér babára, csakhogy az örökbe adható gyerekek nagy része nem ilyen. Érthetetlenül sok idő telik el az örökbe adhatóságtól az örökbefogadásig, a 6 év feletti gyerekek pedig legfeljebb a külföldi örökbefogadóknak kellenek.