Dunai Andrea nemrég megjelent kötete, a Lovak sorsa páratlanul részletgazdag tudományos látlelet a világégés utolsó periódusáról és annak egy különös szeletéről, a nagy becsben tartott tenyészállatok elhurcolásáról.
Az évszázadokon át a nemzetgazdaság meghatározó exportágazatának számító lótenyésztés reformkori modernizációjának és a vakszerencsének köszönheti a lóversenyvilág a megdönthetetlen rekordot felállító magyar csodakancát.
Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének kutatója szerint a magyar mezőgazdaság ma két nagy kihívással néz szembe: a klímaváltozással és a kelet-európai gabonainvázióval. Miközben ezekhez alkalmazkodni kellene, épp ellentétes folyamatok zajlanak, amelyek gyökerei a 19. század második felére nyúlnak vissza.
A nem sokkal 101. születésnapja előtt elhunyt Bálint György a vidéket modernizáló középbirtokosként kezdte életpályáját, hogy aztán a munkaszolgálatot túlélve az állampárt semmizze ki. Szakértelme miatt később rehabilitálta a szocializmus mezőgazdasága, közismert mégis csak nyugdíjas korában, joviális médiakertészként lett.
A joviális médiakertészként számon tartott Bálint György századik születésnapjára megjelent interjúkötet megélhetővé teszi azt a szakirodalomban ritkán tárgyalt, 20. századi időszakot, amikor a középbirtokos agrárelit társadalmi és technológiai értelemben is élen járt a vidék modernizálásában. A későbbi erőszakos kollektivizálás vidéken súlyosabb következményekkel járt, mint a nagyvárosokban.
A rossz emlékű békeszerződés a közhiedelemmel szemben nem törte meg az előző évtizedekben jellemző növekedési ütemet, bizonyítja az MTA Lendület kutatócsoportjának frissen megjelent tanulmánykötete.