Lucaszékét faragni több szempontból is kihívás: egyfelől az ember végig tudatában van annak, hogy teljesen felesleges tevékenységet végez, másfelől ezzel szembesülve komoly filozófiai kérdésekhez jut el. Mi értelme bárminek? Miért nagyobb hülyeség egy használhatatlan széket faragni, mint mondjuk megírni egy olvashatatlan könyvet? Miért csak egy lyukat fúrtam ma, és vajon mit művel a szomszéd, aki a zajok alapján minden szombat reggel képes legalább harmincat fúrni a téglafalba? Mi a rossebnek dolgozom én azon, hogy szenteste széttépjenek a boszorkányok?

A székkészítés ötödik napján odáig jutottam, hogy lyukfúrás közben valamilyen tervet is létrehoztam a folytatásra. Logikus lépésnek tűnik egy újabb székláb rögzítése (az orgonafából készült csodásan tart, most jön majd a bodza), de nem eszik olyan forrón a kását: mivel még a minimalista boszorkánydetektornak is legalább hétféle fából kell készülnie, valahogy helyet kell keríteni a maradék négynek. Csábító megoldás lenne, ha hat lába lenne a széknek, de ilyet sajnos sehol nem láttam, a legtöbb megoldásban három vagy négy láb szerepel.

Fúrni egyébként meditatív tevékenység, mármint akkor, ha akkus fúrógéppel csinálja az ember: ahelyett, hogy beleütöttem volna ebbe az undorító, rohadt fadarabba még egy botot, fékeztem az indulataimat, és felmértem, hogy hová lehetne még elhelyezni néhány újabbat. Szerény sámliügyi műveltségem alapján arra jutottam, hogy több ilyen holmin is láttam valamiféle összekötő botokat a székláb között, sőt, hasonló lucaszékéről is láttam fényképet, így a következő lépés ezeknek a kiszabása lesz, csak utána kerülnek majd a helyükre a lábak.

A háromféle fa mellett (alma, orgona, bodza) elérhető közelségben van még mogyoró, berkenye, som, cseresznye és naspolya is, így attól nem tartok, hogy ne lenne hozzá elég fa, csak az a kérdés, hogy a folyamat melyik pontján teszek tönkre valamit, amit az eddigi elképzelésem szerint sikeresen megoldottam. Vasárnap reggel egészen biztosan be kell kapcsolni a flexet, addig marad a tervezgetés, illetve holnap a megfelelő botocskák megkeresése.

A kísérlet folytatódik, maradjanak velünk!

Reszkessetek, boszorkányok: már egy lába is van a lucaszékének – 4. nap

Dippold Ádám majom 2021. december 16.

Lassan, de biztosan alakul a Qubit szék-ember-kísérlete: a hétfőn elkezdett lucaszéke ugyan még mindig nem nagyon hasonlít egy székre, de legalább az egyik lábként szolgáló botot sikerült elhelyezni az erre a célra fúrt lyukban. Ha lesz még legalább két másik, semmi nem óvja meg a boszorkányokat a detektálástól.

Tizenháromból háromféle fa már megvan a lucaszékéhez – 3. nap

Dippold Ádám majom 2021. december 15.

Folytatódik a Qubit emberkísérlete: ahogy fogy az idő, a szék egyre kevésbé hasonlít egy székre, jelenleg két botból és egy kicsit lukas fadarabból áll, de állítólag Michelangelonak is csak a felesleget kellett lefaragnia egy márványtömbről, hogy előtűnjön belőle a Dávid-szobor.

Megfontolt tempóban készül a lucaszéke, de hogy lesz ebben 13 féle fa? – 2. nap

Dippold Ádám majom 2021. december 14.

A lucaszékében az a jó, hogy nem kell vele sietni, sőt, direkt az a cél, hogy minél lassabban készüljön el. Ez azoknak lehet kellemetlen hír, akik egyébként tudják, hogyan kell széket faragni, a hozzám hasonlóknak a kísérlet második napján inkább megkönnyebbülés, de az már most látszik, hogy a fadarabokat előbb-utóbb valahogy össze is kell rakni.