Ryan Holiday amerikai marketinges magyarul frissen megjelent besztszellere azt ígéri, hogy az igazságosság sztoikus erényén keresztül segít egy jobb és teljesebb élet elérésében. Hogy erre jó-e, az kérdés, de az biztos, hogy a sztoikusokhoz nincs sok köze a kötetnek, cserébe van benne baseballjátékos, több amerikai elnök és polgárjogi harcos is.
Az időszámításunk után 166 és 180 között zajló háborúkban harcoltak, és a császár személyesen vezette őket.
A fosszíliák tanulmányozása nem csupán a földtörténet egy-egy pillanatának rekonstruálására ad alkalmat, hanem arra is, hogy eltűnődjünk a geológiai léptékű változáson és a saját életünk mulandóságán. Míg a csillagászat a hatalmas térbeli, az őslénytan a nem-emberi időléptékekre, a mély múltra világít rá.
Mindennapi filozófia rovatunk mai kommentátora Marcus Aurelius római császár, hadvezér és sztoikus filozófus.
Miközben a filozófia igyekszik megőrizni tradicionális értékeinek legalább egy részét, nem romkocsmás világmegváltásokat, hanem piacképes diplomát, készpénzre váltható tudást, versenyelőnyt kínál. Ehhez foghatót a klasszikusok soha nem tudtak, mert nem is akartak megadni kortársaiknak. Bekő Éva írására Danka István válaszol.
A filozófia szolgálhat terápiaként is, és nem kell római császárnak lenni ahhoz, hogy a sztoicizmus megnyugvást nyújtson a bajban. Marcus Aurelius és Seneca könyvei egyre jobban fogynak járvány idején, de kik azok a sztoikusok, és miért lettek kétezer év után ismét népszerűek?