A két összeomlott neutroncsillag ütközése a Naphoz színben és fényességben is hasonló jelenség volt egy messzi galaxisban, a Földtől mintegy 140-150 millió fényévnyire.
Közel 2000 gyors rádiókitörést figyeltek meg kutatók néhány hónap alatt. A közel 1,5 milliárd fényévre található galaxisból érkező kitörések jelentőségét Frey Sándor csillagász segítségével igyekeztünk megfejteni.
35 új gravitációs hullám észlelését jelentette be hétfőn a LIGO-Virgo-KAGRA tudományos kollaboráció. A 2019 vége és 2020 eleje között detektált jelek izgalmas információkkal szolgálnak a fekete lyukakról, a neutroncsillagokról és a csillagfejlődésről.
A LIGO és a Virgo detektorok először érzékeltek olyan gravitációs hullámokat, amelyek fekete lyukak neutroncsillagokkal való összeolvadásához köthetők – tőlünk 900 millió, illetve egymilliárd fényévnyire. Most már érthetőbb, miért nem észlelnek fekete lyukak körül keringő pulzárokat a mi galaxisunkban.
A felvétel úgy készült, hogy a tudósok hanghullámokat küldtek keresztül egy gondosan kontrollált fermionfelhőn. Az MIT laboratóriumában rögzített hang pont úgy szólhat, mint egy neutroncsillag magja.
A tavaly augusztusi gravitációshullám- észlelés, amelynek eredményeit most tették közzé, kulcsfontosságú információkat árulhat el a csillagok fejlődéséről.
Bár a gyors rádiókitöréseket már 13 éve vizsgálják, ez mindössze a második ismétlődő jel, amit észleltek – és az előző, 16 napos ciklussal rendelkező kitörést könnyebb is volt magyarázni.
A kínai gigateleszkóp felfedezése szerint a neutroncsillag, amely egy másodperc alatt több százszor forog körbe, a környező csillagokból nyeri az ehhez szükséges energiát.
Egy neutroncsillag és egy fekete lyuk 1,2 milliárd fényévnyire lezajló találkozása által keltett gravitációs hullámokat észlelt a LIGO.
Stephen Hawking 1974-es hipotézise szerint a fekete lyukak is képesek sugározni. A tavaly márciusban elhunyt tudós már nem érhette meg elméletének nemrégiben publikált kísérleti igazolását.