Nemrégiben jelent meg magyarul Monica Porter magyar származású író-újságíró ‘56-os ifjúsági regénye, ami pont úgy néz ki, mint bármelyik ifjúsági regény az elmúlt ötven évből, épp csak a háttér különbözik.
Egyes történetek nem tudnak rosszul öregedni: ilyen az Artúr-mondakör is, aminek az idők során annyi ága-boga született, hogy alig lehet követni. Az viszont valószínű, hogy a nálunk alig ismert angol író, T. H. White nélkül nem lett volna Gyalog-galopp, sőt talán Monty Python sem.
Chris Hadfield, a Nemzetközi Űrállomás egykori parancsnoka volt az első, aki gitározott az űrben, sikeres ismeretterjesztő könyveket írt, most pedig úgy döntött, hogy itt az ideje egy sci-fi-thrillernek. Az Apollo-gyilkosságok tobzódik a technikai részletekben, így a könyv az olvasó ízlésétől függően lehet dögunalmas és baromi izgalmas is.
A világhírű brit matematikus-csillagász regénye egyszerre kémhistória, fricska a haladás ellenzőinek, gondolatkísérlet arról, hogy mi minden történhetne, ha szabadon szárnyalhatna a tudomány, és persze kiváló sci-fi.
Megjelent magyarul Viktor Pelevin új regénye, amelyben a szerző a szabad akarat, a technikai fejlődés és a megvilágosodás problémáját járja körül egy disztópiában. De létezik vajon Pelevin, vagy ő is csak egy algoritmus?