Sehogyan sem illeszkedik a világegyetem működésének leírására használt, általánosan elfogadott fizikai elméletbe az a tíz éven át folytatott mérés, amely szerint a W-bozon nevű szubatomi részecske tömege sokkal nagyobb, mint korábban gondolták. Az eredmény felkavarhatja a fizikai kutatások világát.
Az Odderon létezését 1973-ban vetették fel először, a részecske felfedezésére, mérési adatokból történő biztonságos kimutatására azonban 2021-ig kellett várni. Innovatív magyar módszer vezetett a bizonyítás sikeréhez.
Hogyan használjuk a modern fizika különös elméletét, a kvantum-elektrodinamikát, hogy közelebb jussunk az anyag hullámtermészetének megértéséhez? A francia fizikus doktori disszertációja 1929-ben Nobel-díjat ért.
A rövid válasz: a foton se nem részecske, se nem hullám, hanem térben és időben hullámszerűen változó képesség, és amikor ez a képesség megváltoztatja valahol egy elektron állapotát, azt foghatjuk fel részecskehatásnak.
Amikor a fizikusokat már-már zavarta a sok újonnan felfedezett részecske, az 1964-ben megalapozott kvarkelmélet lett a felmentő sereg. Hogyan ad magyarázatot a kvarkok két alaptípusa több mint száz szubatomi részecske felépítésére? Miért használunk három színt a kvarkok jellemzésére?
Mire jött rá az utóbb kémkedéssel vádolt olasz származású tudós, Bruno Pontecorvo? Felül kellett-e bírálni a relativitás kiinduló tételét a titokzatos neutrínók miatt? Rockenbauer professzor folytatja a kalandozást a fizika világában.
Ha valaki Nobel-díjat szeretne kapni, annak érdemes foglakoznia a neutrínók fizikájával. Ezt mutatja, hogy eddig négy alkalommal nyolc fizikusnak ítélték oda a díjat a területen elért eredményekért, de több is lehetett volna, ha mindegyik kutató megérhette volna a nagy napot.