Neurobiológiai vizsgálatok derítettek fényt arra, hogy a parti tarisznyarák és más rákfajok, amiket a jelenlegi szabályozások szerint akár élve is fel lehet darabolni étkezési céllal, erős fájdalomreakciókkal rendelkeznek.
Egy friss kutatás szerint a kilencvenezer évvel ezelőtt élt neandervölgyiek nem vetették meg a kagylókat, a halat és a rákokat sem, ez utóbbiak közül még válogattak is: a nagyobb példányokat a barlangjukba vitték, és parázson készítették el.
A McGill Egyetem még támogatókat kereső programja a kísérleti fázisnál tart ugyan, de környezet- és természetvédők szerint az élővilág és benne az emberek is csak nyerhetnének vele.
A lárvák páncélja és érzékszervei is mállani kezdenek a rákok egyre alacsonyabb pH-értékű élőhelyén. Ez a tengeri ökoszisztémának és a halászatoknak sem tesz jót.
Csak motiválni kell őket, és türelem szükséges hozzájuk. Úgy tűnik, hogy a vízi ízeltlábúak meglepően fejlett kognitív képességekkel rendelkeznek, és két hét után is képesek visszaemlékezni az élelemhez vezető útra.