Neandervölgyi csemege: a parázson sült tarisznyarák
A portugáliai Gruta da Figueira Brava lelőhely vizsgálata során fény derült arra, hogy mit ehettek a barlang egykori lakói, a 90 ezer évvel ezelőtti neandervölgyiek: bár sokan azt feltételezik, hogy a vadászok elsősorban a nagytestű prédát, elsősorban a növényevő emlősöket kedvelték, mert azzal több energiához juthattak, az itteni leletek azt mutatják, hogy nem vetették meg a kisebb falatokat sem.
A barlangban talált maradványok alapján úgy tűnik, hogy az itt élők különösen kedvelték a nagy tarisznyarák (Cancer pagurus) húsát. Mariana Nabais, a Katalán Paloökológiai Intézet kutatója szerint a vadászok még válogattak is a rákok között, a leletek alapján átlagosan 16 centiméter széles hátpajzsú egyedeket választottak. Egy ilyen rák körülbelül húsz deka rákhúst tartalmaz.
A kutatók feltételezései szerint a rákokat a neandervölgyiek nyáron, a barlanghoz közeli sekélyebb medencékből gyűjtötték össze apály idején (a kutatók azt is megvizsgálták, hogy hol található a közelben erre alkalmas lelőhely, és hármat is találtak). A vizsgálatok kizárták, hogy valamilyen állat ejthette volna el a rákokat, a páncélokon látható törések alapján úgy tűnik, hogy a neandervölgyiek nyitották fel őket.
Megfogta, hazavitte, megsütötte, megette
A szintén a páncélon található égésnyomok arra utalnak, hogy parázson, 300-500 fokon készítették el a rákokat, amelyeket élve vittek magukkal a barlangba, ezután nyitották fel a páncélt, hogy hozzájussanak az állatok húsához.
A lelőhelyen talált maradványok alapján úgy tűnik, hogy az itt élők a rákok mellett sok puhatestűt, kagylót és halat fogyasztottak, ez pedig Nabais szerint további bizonyítékot kínál arra, hogy a tengeri élelmiszerek fogyasztása nem egyedül a modern embert jellemezte – emellett azt is jelentheti, hogy a neandervölgyiek kognitív képességei sokkal fejlettebbek voltak, mint azt néhány évvel ezelőtt feltételezték.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: