Inzelt György idén megjelent, Természettudomány háborúban és békeidőben című könyve aranybánya annak, akinek az életrajzi adatok és érdekességek jelentik a történetírást. A probléma azzal van, hogy egy alapvetően pozitivista történetírás próbál meg azzal az igénnyel fellépni, hogy a tudomány kulturális történetét vázolja.
„Soha még a magyar történetírásban ilyen nagy volumenű kutatási kapacitásbővítés nem zajlott le, mint az elmúlt évtizedekben. Történt ez mindenféle átlátható szakmai vita és a nemzetközileg elismert vonatkoztatási pontok figyelembe vétele nélkül” – Pető Andrea történész és Barna Ildikó szociológus folytatja a történetírás szabadságáról szóló vitát.
2010-től illiberális emlékezetpolitikai fordulat kezdődött a magyar történetírásban, amit a történeti folyóiratok kvantitatív elemzése is igazol, írta Barna Ildikó és Pető Andrea szeptember végén a Qubiten. Szulovszky János történész szerint az írást pontatlan adatok, illogikus gondolkodás és a kritikus önreflexió hiánya jellemzik.
„Kis valószínűséggel létezik annak a lehetősége, hogy a múltat megint újraírják, ultrakonzervatív és idegengyűlölő módon” – jósolták bizakodva a magyar történelemírásról 1992-ben. Alig két évtized múlva, 2010-től azonban elkezdődött az illiberális emlékezetpolitikai fordulat, amit a történeti folyóiratok kvantitatív elemzése is igazol.
A Föld 98 százalékán az elmúlt száz évben mérték a legmelegebb átlagos hőmérsékleteket: ilyen koherens, mindenütt egyszerre jelentkező klímaváltozásra nem volt példa az elmúlt 2000 évben.