ELTE-kutatás: Boldogabbak lehetnek a kóborolni hagyott kutyák
Az Indonéziához tartozó Bali szigetén több ezer éve élnek szabadon kutyák. A sokféle táplálkozási lehetőség folyamatosan biztosította számukra a túlélést, és az ott élő emberek sem nagyon háborgatták őket. A turisták által túlságosan is kedvelt szigetet egyre több idegen választja végleges otthonának, és a beköltözők egy része a helyi utcai kutyák közül választ magának társat.
Ez az új szokás jó alkalmat kínált arra, hogy az Eötvös Loránd Egyetem etológusai Kubinyi Enikő vezetésével megvizsgálják, hogyan befolyásolja a kutyák személyiségét, ha az utcai, szabad életet egy családi kapcsolatra cserélik.
A PLOS One közösségi tudományos folyóiratban most megjelent tanulmány ötletét Marco Adda, a helyi Antrozoológiai, Oktatási és Kinológiai Központ (AEC) vezetője vetette fel. Az etológus már évek óta rendszeresen nyomon követi e kutyák életét, sok egyedet közelről is ismer: „a világ számos országában szabadon élő kutyák a kutyafélék legnagyobb csoportját képezik, ennek ellenére nagyon keveset tudunk az életmódjukról, szokásaikról. A betelepülő, nyugati civilizációban szocializálódott emberek sajnálják ezeket a kutyákat, és befogadják őket, családi kedvencként tartják. De egyáltalán nem biztos, hogy ez a kutyák javára válik.”
A kutatásban 75, szabadon vagy családban élő kutya személyiségét hasonlították össze egy (a gazdáknak kiosztott) kérdőív segítségével is. A várakozással ellentétben kiderült, hogy az egykori utcai kutyák számára az emberi környezet nem minden szempontból volt előnyös. Az eredmények azt mutatták, hogy a családban élő kutyák aktívabbak, ingerlékenyebbek és agresszívabbak más kutyákkal szemben, és erősebb bennük a zsákmányolási hajlam is.
A személyiségvonásokban tapasztalt eltérésnek több oka is lehet, de az a legvalószínűbb, hogy a bezártság, a mozgáshiány, a szociális kapcsolatokhoz való korlátozott hozzáférés stresszt okoz a kutyák számára, hiába élnek fényűző körülmények között, megszabadítva az élősködőktől, és nem ismerve az éhezést.
Kubinyi Enikő szerint „a mi kultúránkban a kutyáink teljesen ránk vannak utalva. Mi döntjük el, mikor ehetnek, és mikor végezhetik el a dolgukat, kivel, hogyan találkozhatnak. Sokukat még a pórázról sem engedik el, soha nem futhatnak szabadon. Ez feltehetően minden kutyát megvisel valamilyen szinten, de nem kizárt, hogy az évezredek óta korlátok nélkül élő bali kutyák kifejezetten nehezen tolerálják a bezártságot az ember közelében, hiába élnek luxuskörülmények között utcai társaikhoz képest.”
A kutatás különlegességét az adja, hogy egy olyan egzotikus kutyapopuláció életébe ad betekintést, amely nem volt kitéve mesterséges szelekciónak, szemben a nyugati civilizációk emberközeli kutyáival.
A kutatók szerint a vizsgálatok éppen időben kezdődtek, 800 ezerről ugyanis néhány év alatt 150 ezerre csökkent a kóbor kutyák száma Balin.
(A kutatásban a két említett szerző mellett Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszék és az MTA Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport vezetője, valamint Luca Corrieri, olasz vendégkutató vett részt.)
Kubinyiék több kutatásáról beszámoltunk korábban:
