Rászóltak a NASA-ra, hogy kapja össze magát a Földön kívüli élet kutatásában

Az Exobolygó Tudományos Stratégia címen szerdán kiadott jelentésben az amerikai tudományos akadémia nemcsak egyszerű javaslatokat fogalmaz meg az USA űrkutatási hivatalának, a NASA-nak, de azokból konkrét űrkutatási politikát is faraghat az ügynökség, ugyanis a jelentésre lehet hivatkozni a kongresszusban, amikor támogatást kérnek egy-egy kutatási területre.

A friss jelentés, ahogy azt a címe is mutatja, elsősorban az exobolygókra (vagyis a naprendszerünkön kívül létező bolygókra) fókuszál, és bár elismeri az űrügynökség eddigi eredményeit, azért azt sugallja, hogy a NASA legfőbb feladata most egy olyan csúcstechnológiájú űrteleszkóp építése, amely képes a Naphoz hasonló égitestek körül keringő, Föld-szerű exobolygók vizsgálatára.

Történelmi pillanat

„Az igazán nagy üzenet az, hogy egy nagyon különleges pillanat ez az emberiség történelmében. Az emberek több száz, sőt több ezer éve gondolkodnak azon, hogy vajon van-e élet más bolygókon. Ha meghozzuk a megfelelő döntéseket, akár meg is kaphatjuk a választ erre a kérdésre a következő 20 éven belül” – mondta David Charbonneau, a Harvard Egyetem csillagásza és a jelentést jegyző bizottság társelnöke a Space.com-nak.

A jelentés szerint az óriási űrteleszkóp építése mellett a nagy földi távcsövek számát is bővíteni kell, valamint meg kell sürgetni az univerzumot közeli infravörös tartományban, a Hubble űrtávcsőnél közel százszor nagyobb látómezővel vizsgáló WFIRST (Wide Field Infrared Survey Telescope) fejlesztését, és űrbe bocsátását – utóbbi jelenleg a 2020-as évek közepére van ütemezve.

A cél, hogy lássák is a bolygókat, amiket felfedeznek

A csillagászok közösségében leginkább az keltett megdöbbenést, hogy a várhatóan gigantikus összegekbe kerülő új távcsöveknél mekkora hangsúlyt fektettek a jelentés szerzői a közvetlen képalkotásra. „Sokan, amikor azt mondod nekik, hogy igazából nem is látjuk azokat a bolygókat, amiket felfedezünk, csak vakarják a fejüket” – mondta a Space.com-nak Thayne Curie, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium kutatója.

Az exobolygókat jelenleg ugyanis legtöbb esetben nem látják a távcsövek, csak következtetni tudnak a létezésükre: a leggyakoribb, úgynevezett fedési módszer például a csillagok fényességéből és annak időnkénti csökkenéséből állapítja meg egy exobolygó létét és helyét.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: