Hányféleképpen lehet megállítani az öregedést?
Megduplázódott a várható élettartam a fejlett országokban az utóbbi két évszázadban. Eleinte a csecsemőhalálozás csökkenése miatt növekedett az átlagéletkor, de az 1950-es évektől már nem csak a gyerekkori, hanem a 70 év feletti mortalitás is erősen visszaesett.
Különösen hosszú életre számíthatnak az ún. kék zónák lakói, a japán Okinava, az olasz Szardínia egyes részei, a görög Ikaria, a Costa Rica-i Nicoya és a kaliforniai Loma Linda területén élők. Noha a lakosok genetikailag nem különböznek a környező populációktól, életmódjuknak és intenzív szociális kapcsolataiknak köszönhetően sokáig élnek. Az egészséges étkezés, iskolázottság, a fizikai tevékenység hosszú, egészséges élettel jár, de fontos szerepe van a gyerekkori körülményeknek és a szülők egészségének is.
Mennyiség és minőség
A különböző korcsoportok egészségi állapotának javulása egyértelműen örömteli civilizációs vívmány. Vegyük észre azonban, hogy a várható élethosszal (lifespan) nem jár kéz a kézben a várható egészséges élettartam (healthspan). 2000 és 2015 között 5 évvel nőtt a várható élethossz, az egészséges élettartam viszont csak 4,6-tal.
Egy átlagos ember élete 16-20 százalékában időskori betegségekkel küzd. A nőknél, az alacsony szocioökonómiai státuszú egyéneknél, az elhízottaknál és a kövéreknél nagyobb ez a szám, ők még hosszabb ideig betegek. Mivel az evolúció nem készítette fel fajunkat a hosszú életre, az idős életkor a halálos betegségek, a rák, az ér- és idegrendszeri betegségek legnagyobb rizikótényezője. A hosszabb élet tehát az időskori betegségek elterjedésével is járt a nyugati típusú társadalmakban.
Az időskori életminőség javítása, a betegségek visszaszorítása nem elérhetetlen cél. A matuzsálem kort megért emberek sokkal tovább egészségesek, mint mások, csak rá kellene jönnünk, miért, és rábeszélni a többieket is a hasonló életstílusra. Továbbá – laboratóriumi kísérletek tanúsága szerint – a genetikai, környezeti és farmakológiai kezelések is drámaian megnövelhetik az egészséges élettartamot különböző fajokban, például az élesztőgombában, fonálférgekben, gyümölcslegyekben, rágcsálókban. Igaz, hogy a laboratóriumi állatok nem élnek addig, mint az emberek, de a molekuláris öregedés mechanizmusa nem sokat változott az evolúció során.
Az emberi élethossz és az egészséges élettartam genetikája
Ikerkutatások és több millió ember adatainak elemzése alapján a várható élettartam heritabilitása 12-25 százalék, tehát ekkora részben magyarázható genetikai okokkal az egyedek közötti változatosság az élethosszban. A 60 éves koruk előtt meghalt szülők és az utódok várható élettartama között ugyan nincs kapcsolat, e kor fölött viszont minél tovább élnek a szülők, annál hosszabb életre számíthatnak a gyerekek is.
Eddig egyetlen gént sikerült azonosítani a kivételesen hosszú életkor hátterében, ez pedig az apolipoprotein E (APOE), amely a koleszterin szállításában játszik szerepet. Azoknál a családoknál, ahol gyakori a hosszú életkor, ritkábban fordul elő szívkoszorúér-betegség, rák és 2-es típusú cukorbetegség, valamint jobban funkcionál az immunrendszerük és az anyagcseréjük. Modellszervezeteknél és matuzsálemkorú embereknél a sejthalálban és autofágiában (sejtes önemésztésben) is szerepet játszó FOXO3A nevű gént hozták kapcsolatba az egészséges öregedéssel.
Az emberi öregedés jellegzetességei és mechanizmusa
Az emberi mortalitási ráta a kamaszkor körül a legalacsonyabb, utána exponenciálisan emelkedik. Eleinte az öregedésnek nincs klinikailag észlelhető jele. A harmadik X-től csökken a csont-, a porc- és az izomtömeg, és növekszik a hasi zsír aránya. Megváltozik a hormonrendszer és a keringés, a vérnyomás, a vérlipidek aránya. Megváltozhat az is, hogyan reagálnak a szövetek hormonokra, például az inzulinrezisztencia esetében. Rugalmatlanabbá válnak az erek, ami kihat a szív és az agy működésére. Ezek az apróbb változások végül összeadódnak és betegségekhez vezetnek.
A 70 év felettiek legalább fele több betegséggel is küzd, és 30 százalékuk öt vagy még több gyógyszert szed. A kórházi beutalók legalább 12 százaléka gyógyszerek (főként véralvadásgátlók, vérnyomáscsökkentők, vércukorszint-szabályozók, nemszteroid gyulladáscsökkentők) mellékhatásaira vezethetők vissza.
A dohányzás, a fizikai tétlenség és a magas alkoholfogyasztás (hetente legalább 14 egység nőknél, 21 egység férfiaknál, ami kb. 1,5-2 liter bornak felel meg) átlagosan öt, kettő, illetve fél évvel rövidíti meg az életet.
Sok megelőzési módszert (intervenciót) próbáltak már ki az öregedés hatásainak lefékezésére. Cukorbetegségre hajlamosak akár 15 évvel meghosszabbíthatják az életüket helyes diéta és kellő mozgás bevetésével, de a magas vérnyomás és az agy térfogatának csökkenése is mérsékelhető az életmód megváltoztatásával. Hatékonynak bizonyult a kalóriabevitel csökkentése, az időszakos koplalás (böjtölés) és a D-vitamin szedése is.
Sajnos azonban nem mindenki reagál egyformán a kezelésekre. A szarkopéniában (izomtömeg-csökkenésben) szenvedő idősek jól reagálhatnak a fehérjében gazdag diétára, míg a középkorúaknál a fehérjében gazdag táplálkozás a rák kialakulásának veszélyét növeli. A keringési zavarok kockázati tényezői megváltoznak, sőt a visszájukra is fordulhatnak az idő haladtával.
Az öregedés sejtes, illetve molekuláris szinten visszavezethető DNS- és fehérjekárosodásokra, elöregedett sejtek felhalmozódására egyes szervekben, állandósult stresszválaszra. Ahhoz, hogy egyénre szabott terápiát alakíthassunk ki, jobban meg kell értenünk, hogy életkortól függően milyen öregedési mechanizmusok játszanak szerepet az egyes szövetekben. Ehhez a modellszervezetek vizsgálata jó támpontot nyújthat.
Mi lassította le az állatok öregedését?
A laboratóriumi állatok jóval tovább élhetnek a védett környezet és a jó ellátás miatt, mint vadon élő társaik, és ma már tudjuk, hogy az öregedésük mechanizmusa hasonló az emberéhez. A csökkent kalóriabevitel figyelemreméltóan kedvező hatásúnak bizonyult a rágcsálóknál, de a rhesusmajmok egészsége is javult: csökkent a plazma trigliceridszintje, a cukorbetegség, érrendszeri problémák, szarkopénia, rák gyakorisága és az agytérfogatvesztés aránya.
Bizonyos genetikai bevatkozások is javítottak a laboratóriumi állatok egészségi állapotán. Az inzulinszerű növekedési faktor (IGF) csökkent aktivitása, összefüggésben a sejtek energiaháztartását, fejlődését befolyásoló mTOR (mammalian target of rapamycin) csökkent működésével, növeli az élettartamot élesztőgombákban és egerekben is. Jelenleg családi kutyákon is tesztelik az mTOR működését gátló rapamycin élethossznövelő hatását, a következő lépés már az ember lehet.
A kalóriabevitel csökkentése emberi önkénteseken is hatékonynak bizonyult, de az általános elterjedésére nem sok remény van, tekintve, hogy még az enyhe (10 százalékos) kalóriacsökkentést is kevesen hajlandók betartani. Az viszont nem olyan reménytelen, hogy sokan változtassanak a táplálék fehérjetartalmán (például a vegetarianizmus terjedésével).
Az evés időzítése is fontos tényező. Az egerek és patkányok élethosszának növekedésében nemcsak a kalóriatartalom csökkentése lényeges, hanem az is, hogy naponta csak egyszer kaptak enni, ezért gyakorlatilag másnapig éheztek. Lehet, hogy érdemes visszatérni tehát a böjtölés szokásához. És valóban, a középkorú emberek éhezést mímelő diétája (fehérjében, szénhidrátban és kalóriában szegény, de telítetlen zsírban gazdag) kedvező hatású az egészséget jelző markerekre, például a vérnyomásra.
Csodaszerek állatkísérletekben
Az állatkutatások egyre nagyobb jelentőségű iránya a már rutinszerűen alkalmazott hatóanyagok átpozicionálása. Az új gyógyszerek fejlesztése az öregedéskutatásban nagyon kockázatos, mert a klinikai tesztelés során egészséges populációt kellene hosszasan kezelni. Az ismert, törzskönyvezett szerek közül ígéretes a már említett rapamycin (más néven szirolimusz), ami eredetileg szervkilökődés ellen adott immunszuppresszáns, valamint a hasonló everolimusz. A cukorbetegség kezelésében alkalmazott metformin és akarbóz is növeli az élethosszt laboratóriumi állatoknál.
Az állatkísérletek közül ígéretesek a szöveti öregedést befolyásoló kezelések is. A szövetek újraépítésében, a sérülések begyógyulásában fontos szerepe van az elhasználódott sejtek eltávolításának, amit a makrofágok végeznek. Idős korban viszont az elöregedett sejtek felhalmozódnak a szövetekben, és ezzel hozzájárulnak az öregkori betegségek, például az érelmeszesedés, az oszteoartritisz (degeneratív ízületi gyulladás) és a rák kialakulásához.
Az elöregedett sejtek eltávolíthatók, ami egereknél növeli az élethosszt és az egészégesen eltöltött időszakot. Embereknél még nem ismerjük a beavatkozás hosszú távú hatását és mellékhatásait, de átültetendő szerveknél (például a vesénél) már elkezdték ezen a módon javítani a szerv állapotát, és folynak klinikai tesztek az oszteoartritisz, valamint a glaukóma (zöldhályog) kezelésére is. Ígéretesnek tűnik az idős sejtek megfiatalítására az epigenetikai átprogramozás is, egereken már működik az eljárás, és kedvező hatású.
Talán ennél is meglepőbb, hogy az emésztőrendszerben élő mikroorganizmusok átültetése is fiatalító hatású lehet. Ha fiatal halakból középkorúakba viszik át ezeket a mikroorganizmusokat, a középkorúak tovább élnek ahhoz képest, mint amikor hasonló korúaktól kapják a mikrobákat. Embereknél az inzulinérzékenység fokozható azzal, ha sovány donorok székletkivonatát anyagcserezavarral küszködő páciensekbe viszik át. A vámpírtörténetek kedvelőinek pedig arra csillanhat fel a szemük, hogy fiatal egerekből idősekbe átvezetett vér sok elöregedett szövet őssejtjeinek működését javította. Az emberi köldözsinórból származó vér, vérplazma, plazmafehérjék pedig javítják idős egerek hippokampuszának működését (ez az agyterület elsősorban az emlékezésben játszik szerepet).
A beteg idős emberek egyre növekvő aránya nagyon komoly feladatot ró a társadalomra. Ugyanakkor az időskori betegségek kialakulásának kockázata jelentősen mérsékelhető az egészségügyi mutatók folyamatos monitorozásával. Azok, akik igazán szeretnének tenni az egészségükért, már most megtehetik, hogy a kutatási eredmények tükrében, és az orvosi tanácsoknak megfelelően változtatnak az életmódjukon, étkezési szokásaikon.
A szerző az ELTE etológia tanszék tudományos főmunkatársa.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
