A japánok szamurájkarddal mennek neki az űrnek
A japán Hayabusa űrszonda 2005-ben próbált kőzetmintákat gyűjteni a Ryugu névre keresztelt aszteroidáról, de a küldetés mérsékelt sikerrel járt: a mintavétel ugyan sikerült, de a szonda túl kevés anyagot gyűjtött, ráadásul nem is volt képes elég mélyen a kőzet felszíne alá hatolni.
Ha már Japán, a technika adott volt: az ottani kardkovácsok történelmileg jók a kiemelkedő penetrációs képességgel bíró pengék készítésében, így született meg az ötlet, hogy ha máshogy nem megy, szamurájkarddal kell nekimenni az űrnek.
A Hayabusa-misszióban eddig kétszer próbáltak mintát venni a mindössze pár száz méternyi átmérőjű Ryuguról, ami már önmagában sem számít egyszerű feladatnak: egy Curiosityhoz hasonló marsjáró (jelen esetben: aszteroidajáró) megtartásához a Ryugu nem rendelkezik elegendő gravitációval, így a felszínére küldött, Minerva névre keresztelt egységek tulajdonképpen olyan kerekekre hasonlítanak, amelyekben a motor változtatja a súlypontjukat, így ugrálva közlekedhetnek az égitest felszínén.
A mostani technikától azt várják, hogy ha kellő erővel lövik ki a szondát az aszteroidára, a hagyományosan katanák készítésére szolgáló tamahagane acélból kovácsolt hegy mélyen befúródik a kőzetbe, így nagyobb mintát lesz képes hazaszállítani a Földre, mint az eddig bevetett Minervák. A terv még csak kísérleti fázisban van, az eddig végzett vizsgálatok szerint csak akarni kell, és tényleg bele lehet állítani egy tamahagane-hegyet a betonba – ezzel modellezték ugyanis a Ryugu felszínét. A következő misszóban mindenesetre nem karddal, hanem robbanószerrel mennek majd neki az aszteroidának, erre legkorábban 2019-ben kerülhet majd sor.
Jön a tamahagane aszteroidalékelő
A kutatók reményei szerint többet tudunk majd meg a Naprendszer múltjáról, ha sikerül mélyebbre ásni az aszteroida felszínében: Martin Elvis, a Harvard-Smithsonian asztrofizikai központjának munkatársa szerint épp erre lehet jó az a megoldás, ha beleállítunk valamit a Ryuguba, erre pedig a tamahagane aszteroidalékelő tökéletesen alkalmasnak tűnik.
Kapcsolódó cikk a Qubiten:
