Mikor lett rajtunk úrrá az ételallergia? És miért tűnik egyre rosszabbnak a helyzet?
Az elmúlt hónapokban egymást érték a hírek olyan esetekről, amelyek ártatlan étkezésnek indultak, de halál lett a végük.
A Pret a Manger nevű brit szendvicsezőláncban ketten is meghaltak, csak mert az étterem nem tüntette fel az allergén anyagokat: 2016-ban egy 15 éves lány a megvásárolt szendvics szezámtartalma miatt, tavaly pedig egy 42 éves nő a kazeint tartalmazó vegán szendvics elfogyasztása után. Ausztráliában egy hatéves, a tejtermékekre allergiás kislány kapott halálos anafilaxiás sokkot, egy 15 éves brit lány pedig abba halt bele, hogy az online rendelésnél nem vették figyelembe, hogy feltüntette a mogyoróallergiáját.
A britek Nébihje, a Food Standards Agency november végén közzétette, hogy a 2016 óta végrehajtott 2862 véletlenszerű ellenőrzésből 673 alkalommal (vagyis az esetek közel negyedében) fordult elő, hogy olyan ételmintákat foglaltak le, amik fel nem tüntetett allergéneket tartalmaztak. A hivatal egy olyan élelmiszer-biztonsági stratégián dolgozik, ami az éttermek, büfék, vendéglátóhelyek és boltok sűrűbb ellenőrzésével és komolyabb büntethetőségével jár majd.
Sokáig áltudományként kezelték az allergológiát
Matthew Smith, a glasgow-i Strathclyde Egyetem egészségtörténeti kutatója a Conversationben foglalta össze röviden az ételallergia történelmét. Hippokratész már időszámításunk előtt megfigyelte, hogy ha sajtot eszik, fáj a feje; a 15. században pedig III. Richárd angol királyon jelentkeztek csalánkiütésre emlékeztető reakciók szamóca fogyasztása után – igaz, ő ezt boszorkánysággal magyarázta, és szívesen le is fejeztette azokat, akiket az ő megátkozásával vádolt.
Mire 1906-ban az osztrák Clemens von Pirquet megalkotta az allergia kifejezést, már több orvos elismerte, hogy különböző ételek bőrproblémákat, asztmát, gyomor-bélrendszeri gondokat, vagy akár elmezavart is okozhatnak. Hivatalosan viszont csak az 1930-as években vált elfogadottá az ételallergia mint az allergia egyik válfaja. A súlyos, látványos reakciók esetében már ekkor viszonylag könnyű volt visszavezetni egy-egy élelmiszerre vagy összetevőre az ételallergiát, de a kevésbé egyértelmű esetekben még az ételallergia tényén is vitatkoztak az orvosok.
Egyes szakemberek az akár csak a gyanús étel elfogyasztása után 48 órával jelentkező tünetek (ekcéma, hasmenés, asztma, migrén, depresszió) vizsgálatával is foglalkoztak, míg mások inkább a pszichiátriára irányították a krónikus ételallergiára panaszkodó pácienseket, mert úgy gondolták, hogy csak pszichoszomatikus (vagyis lelki eredetű, de a testben megnyilvánuló) betegségekről lehet szó.
Aztán a nyolcvanas években beütött a mogyoró
1988-ban a kanadai orvosszövetség folyóiratában közölték az első olyan tudományos cikket, amely halálos ételallergiáról szólt: az írás egy 24 éves nő halálának lehetséges okait feszegette – a nő egy mogyoróolajat tartalmazó keksz elfogyasztása után vesztette életét. A kilencvenes években sorra szedte áldozatait a mogyoróallergia, míg az amerikai allergiakutató intézet a következő évtizedben megállapította, hogy 1997 és 2008 között megháromszorozódott a mogyoróallergiában szenvedő amerikai gyerekek száma.
Az allergiával foglalkozó szervezetek lobbitevékenysége ezek után arra koncentrálódott, hogy az iskolák étkezőiben csökkentsék a mogyorótartalmú élelmiszereket, vagy hogy minél szélesebb körben elérhetővé tegyék az anafilaxiás reakciók kezelésére kifejlesztett epipeneket (azaz epinefrint adagoló öninjekciókat). Az már kevésbé volt fontos, hogy kutatásokat rendeljenek az ételallergia terjedésének okainak vizsgálatára.
Feltételezésből sok van, válaszból kevés
Az egyik lehetséges magyarázat az úgynevezett higiéniahipotézis, amely szerint a rendkívül tiszta környezetben felnövő gyerekek szervezete képtelenné válik arra, hogy megkülönböztesse az ártalmas kórokozókat az ártalmatlan fehérjéktől, mint például ami a mogyoróban is megtalálható. Egy másik lehetőség szerint a konyhai technikákban rejlik az ételallergia kulcsa – ez a feltételezés arra a statisztikára támaszkodik, hogy azokban az országokban magasabb a mogyoróallergiások száma, ahol sütik a mogyorót, mint ott, ahol főzik.
A brit egészségügyi szolgálat, az NHS tavaly arra figyelmeztette a lakosokat, hogy a brit kutatásokon alapuló amerikai ajánlás szerint már 4-6 hónapos kortól érdemes bevinni a mogyorót a csecsemő étrendjébe, a kutatási eredmények alapján ugyanis így 5 éves korukra 81 százalékkal csökkenthető az allergia kialakulásának esélye.
Arra azonban a mai napig sincs egyértelmű válasz, hogy minek köszönhető az ételallergiában szenvedők egyre nagyobb aránya. Matthew Smith szerint ennek az átfogó allergológiai kutatások hiánya a legnagyobb oka, de a kutató attól is tart, hogy az emberek nem is fogadnák túl szívesen azok eredményeit – a konklúzió ugyanis minden bizonnyal az lenne, hogy fel kell adni a modern élet kényelmét, és alaposan újra kellene tervezni az étrendünket is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
