Eddig is tudtuk a méhekről, hogy az állatvilágon belül kiemelkedő kognitív képességekkel rendelkeznek, például hogy az égbolt polarizációs mintázatának segítségével meg tudják becsülni a nektárforrás és a kaptár közötti repülési irányt és távolságot, vagy hogy képesek értelmezni a nulla fogalmát. Egy friss kutatás szerint viszont még ennél is okosabbak: tudnak összeadni és kivonni is.

A melbourne-i műszaki egyetem (RMIT) digitális etnográfiai központjának kutatói egy Y alakú, több szekcióból álló építménybe terelték a méheket, ahol a bejáratnál 1-től 5-ig terjedő számú alakzatok fogadták őket a falon. Amennyiben az alakzatok színe sárga volt, egyet ki kellett vonni, amennyiben kék, egyet hozzá kellett adni a számhoz, majd a következő állomáson a megfelelő összegű alakzat alatti kamrába kellett berepülniük.

Mivel a mézelő méhek tudatosan járnak vissza olyan helyekre, ahol táplálékot találnak, a kutatók cukros vízzel jutalmazták a kísérleti alanyokat, hogy újra és újra elvégezzék a feladatot. Ha viszont rossz választ adtak, csak keserű, kinintartalmú löttyhöz jutottak.

A kísérlet elején a méhek még véletlenszerűen röpködtek a különböző részlegekbe, de

körülbelül száz tanulókör után rájöttek, hogy a színek melyik művelethez tartoznak, így a számok folyamatos változtatása után is megtalálták a helyes választ takaró kamrát.

Egy-egy méhet 4-7 órán keresztül tanítottak matekozni, és végül az esetek 64-72 százalékában helyesen döntöttek, ami már bőven túlmutat a véletlenszerű választást feltételező 50-50 százalékos eredményen.

Babilontól a mesterséges intelligenciáig

A két művelet egyszerűnek tűnhet, de mivel a rövid és a hosszú távú memóriát is igénybe veszi, valójában rendesen megtornáztatja az agyat: a kiadás és az összevonás szabályait a hosszú távú memóriában kell tárolni, míg a művelet közben nemcsak fel kell fogni a számok értékét, de fejben meg is kell változtatni azt. Nem véletlen, hogy először a babiloni és az egyiptomi társadalmakban, körülbelül 4000 éve jelent meg először az aritmetika – ekkor az állattenyésztésben, az állomány nyilvántartásában játszottak szerepet a műveletek.

A kutatás eredményeit a mesterséges intelligencia (AI) tanulmányozásában is fel lehet majd használni, mivel kiderült, hogy az alapvető aritmetikai műveletek megtanulásához egy olyan kis méretű (kevesebb mint egymillió neurontartalmú, idegdúcokból álló) „agy” is elegendő, mint a méheké, így az AI-kat olyan problémák megoldására is érdemes tanítani, amelyek a rövid és a hosszú távú memória együttes használatát igénylik.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: