Tombol a rangkórság: a fiatalok még fizetnének is egy jól csengő titulusért
Az Y generáció tagjai elég sok mindent várnak el az ideális munkahelytől, de érdekes módon nem a fizetést tekintik a legfontosabbnak, hanem a munkaköri megnevezésüket. Emellett persze rugalmas munkaidőre, kellemes légkörre és hasonlókra is vágynak, de az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen pozíciót írhat ki az ember a Facebookra. Amerikában egyre több cég próbál megfelelni ennek az igénynek, nem csoda, hogy az Apple is géniuszoknak hívja a technikusait.
A titulus egyeseknek olyannyira fontos, hogy a Quartz cikke szerint akad olyan fiatal is, aki akár tízezer dollárt is áldozna a fizetéséből egy jobban csengő címért – részben azért, mert míg az ember általában nem osztja meg mindenkivel, hogy mennyi fizetést kap, a foglalkozását bárhol megadhatja, ráadásul egész máshogy indul neki a munkaerőpiac küzdelmeinek, akinek névjegye van róla, hogy géniusz, mágus vagy nindzsa, mint egy szerény technikus, marketinges vagy programozó. Ez jó hír a cégeknek is: jóval olcsóbb kitalálni egy új titulust, és ezzel letudni az előléptetést, mint fizetésemelést adni, és úgy tűnik, hogy sok munkavállalónak éppen elég annyi, hogy ne asszisztensnek hívják őket, hanem mondjuk „specialistának”.
Tündérkeresztanyának lenni jó
Egy 2013-ban megjelent tanulmány szerint ha a munkavállalók maguk választhatják meg a titulusaikat, az csökkentheti a stresszt és a kiégés veszélyét. A kutatást vezető pszichológus, Adam Grant szerint a megkérdezettek 85 százaléka pozitív változásként értékelte, hogy érdekesebb titulust kapott: a Make-a-Wish amerikai jótékonysági szervezetnél a munkaköröket szórakoztatóbb nevűekre cserélték, az önkéntesek és alkalmazottak pedig arról számoltak be, hogy így könnyebben tudtak megbirkózni az érzelmileg megterhelő feladatokkal. A projektben a szervezet igazgatóját a kívánságok tündérkeresztanyjának hívták, a PR-osok pedig varázsfutárként vagy a jó hírek hozóiként dolgozhattak tovább.
Azok, akik érdekesebb titulusokkal rendelkeznek, általában úgy érzik, hogy így ebben is jobban ki tudják fejezni a saját egyéniségüket, visszaigazolva érzik a saját különlegességüket, ráadásul még jobban is néz ki egy névjegykártyán, hogy rocksztár, mint az, hogy programozó. A szokás egyébként a techcégektől ered, ebben a szektorban már tíz éve létezik olyan állás, hogy „chief rock star”, de terjedőben van, ugyanis az egészen unalmas munkák is sokkal izgalmasabbnak néznek ki, ha valami ütős nevet találnak ki hozzájuk.
Nindzsát keresünk azonnali munkakezdéssel
Nem hangzik elég vonzónak, hogy pénzügyest keresnek? A boldogságmenedzser már szebben cseng. Az innovációs alkimista szintén jól hangzik, aki pedig nem jelentkezne boldogan olyan állásra, ahol azt ígérik, hogy időnindzsa lehet, az nem is ember. További vonzó opció lehet a mágus, de van olyan cég is, amely egyenesen evangélistákat keres.
Akár hasznos, akár nem, persze ez az új őrület is kétélű lehet: miközben igaz, hogy senkit nem ér kár, ha valaki jobban érzi magát mondjuk adatcowboyként, mint máshogy, egyes cégek előléptetésnek álcázhatják, hogy egész egyszerűen szebb nevet adnak egy meglévő státusznak. Azoknak pedig, akik ugyan nagyon szeretnének valami speciális posztot magukénak tudni, de nem jut eszükbe semmi, már készült egy generátor is, ha pedig a név már megvan, már csak azt az apróságot kell kitalálni, hogy mivel foglalkozzon az ember.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: