Gigantikus méretű kutatás bizonyítja, hogy a kanyaró elleni oltás nem okoz autizmust
Több mint 20 éve, hogy Andrew Wakefield brit orvos tanulmánya összekapcsolta a védőoltásokat az autizmussal, és a cáfolatok ellenére a nézet napjainkra – a téveszméket felhangosító közösségi oldalak közreműködésével – elég népszerű lett hozzá, hogy olyan országokba térjen vissza a kanyaró, ahonnan már évtizedekkel ezelőtt kiűzték.
Egyetlen tanulmány elég volt tehát, hogy elbizonytalantsa az arra fogékony szülőket, viszont a jelek szerint az ellenkező eredményekre jutó kutatások hosszú sora sem elegendő ahhoz, hogy jobb belátásra térítse az oltáselleneseket.
Kedden Dániából érkezett egy újabb, rendkívül átfogó országos tanulmány: a szerzők összesen 657 ezer, 1999 és 2010 között született gyereket követtek figyelemmel, hogy a nagy mintán bizonyítsák, az autizmus előfordulása nem mutat összefüggést azzal, hogy a gyerek megkapta-e vagy sem a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kombinált oltást, az MMR-t.
Az Annals of Internal Medicine-ben közölt tanulmányt a dán Statens Serum Institut kutatóintézet munkatársai készítették, miután kielemezték a több mint 650 ezres kohorszról szóló, rendszeres orvosi vizsgálatokkal szerzett adatokat. A gyerekek közül 6517-nél állapítottak meg autizmust. A kutatók összevetették a beoltott és az oltást nem kapott gyerekek adatait, és arra jutottak, hogy „az MMR-oltás nem növeli az autizmus kockázatát, illetve nem váltja ki az autizmust az arra hajlamos gyerekeknél, valamint az oltás beadása után sem halmozódnak az autizmusos esetek.”
Ehelyett azt találták, hogy az autizmus kockázata azoknál a legmagasabb, akik fiúk, a vizsgált születési kohorsz vége felé, azaz 2008 és 2010 között születtek, nem kapták meg a kisgyermekkori oltásaikat, illetve testvérük az autizmus valamelyik formájával él.
Kell ezt még kutatni?
Nem ez az első tanulmány, amely erre az eredményre jutott, de minden bizonnyal az egyik legátfogóbb, és éppen időben érkezett. Talán elég hozzá, hogy rávegye a szkeptikusokat álláspontjuk újragondolására, bár Saad B. Omer, az atlantai Emory Egyetem közegészségügyi kutatója nem erre számít. A szakember, aki a dán tanulmányt kísérő szerkesztői cikket írta, úgy fogalmazott: „engem már az foglalkoztat, vajon kell-e még egyáltalán kutatnunk ezt a kérdést, vagy már teljesen eloszlott az a bizonytalanság, ami ahhoz kell, hogy egyáltalán kutatható kérdést fogalmazzunk meg a témában.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
