A beporzás munkáját a háziméhen kívül még sok magányos méh és darázs is végzi, sőt, rájuk jut a munka dandárja, de amellett, hogy a szakszerűtlen szúnyogirtás és a növényvédő szerek elterjedésével az ő állományuk is csökkent, az egykori nádtetőkből is egyre kevesebb van – pedig ezek a rovarok hosszú éveken át löszfalban, vályogrésben és a nádszálak között húzódtak meg. 

A repülő rovarok 75 százaléka Németországban már a környezetvédelmi területekről is eltűnt, de mindenhol csökkenésről számolnak be, a méhészek pedig az ezredforduló óta küzdenek a CCD-vel, a kaptárelhagyásos tünetegyüttessel. Egy világméretű kutatás szerint az ismert rovarfajok negyven százaléka egyre fogy, a harmadukat pedig már a kihalás fenyegeti, ami nemcsak a méhészeknek rossz hír, hanem mindenkinek, azoktól az állatoktól kezdve, amelyek rovarokkal táplálkoznak, egészen az emberig – beporzás nélkül ugyanis nincs mezőgazdaság. A legfőbb problémát a neonikotinoidok alkalmazása mellett a klímaváltozás okozza.

Munkásszálló

Bár a klímaváltozáson nem segítenek a méhecskehotelek, a beporzást azért segítik, és nem is kell feltétlenül kertes ház ahhoz, hogy hoteltulajdonossá válhassunk. Külön öröm, hogy a magányos méhek és darazsak, amelyek igénybe veszik az így kialakított szállásokat, nem csípnek, és akár közelről is nyugodtan megfigyelhetők. Amellett, hogy nem bántanak, duplán hasznosak is, sokak szerint ugyanis még hatékonyabb beporzók is, mint mézelő társaik, a hím méhek pedig összegyűjtik a kártevőket. Ezek közül a szarvas faliméh (Osmia rufa) példányai fordulnak meg gyakran a mesterséges szállásokon: legszívesebben a nádszál belsejében helyezik el petéiket, ezeknek hordják a nektárt és a virágport (egyesek szerint mindeközben akár kétszázszor olyan hatékony beporzók, mint a mézelők). Ha darázsféle költözik a hotelbe, az sem baj, ők általában megbénított hernyókkal táplálják utódaikat. 

Elő a fúróval!

A hotel készítéséhez nádra, bambuszra vagy egy egyszerű tuskóra van szükség, ezekből lehet kialakítani a lakhelyet – egyszerűen néhány lyukat kell fúrni a fába, illetve réseket kialakítani a nádszálak között. A Magyar Madártani Egyesület, az MME ajánlása szerint 3-15 milliméter átmérőjű furatokat érdemes készíteni, ebbe ugyanis nem férnek be a támadékony rovarok, a beporzók viszont igen. Sőt, ha egy kémcsövet helyezünk a lyukba, a hotelszobát kiemelve azt is megnézhetjük, mi történik odabent. A szarvas faliméheket kőművesméhnek is nevezik, mert az üregek száját száraz sárral falazzák be, ezen rágja át magát a kifejlett méh.

Az MME által kidolgozott látvány-méhecskehotel, valamint a méh- és lepkelegelők létrehozása a parkokban és madárbarát kertekben bekerült az Európai Unió által is javasolt természetkímélő tevékenységek közé is.

 Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: