Amikor az ember úgy beszél, mint az állat

„Az emberek úgy beszélgetnek, hogy közben váltogatják, ki beszél és ki hallgat éppen. Mindezt úgy teszik, hogy az esetek nagy részében nem hosszan vágnak egymás szavába, de nagy szüneteket sem tartanak: ahogy az egyik befejezi a mondandóját,  rögtön válaszol a másik. A nagyon rövid átfedések is gyakran előfordulnak, de a legtöbb esetben a szünetek is fél másodperc alatt maradnak” – vázolja a beszélőváltás (angolul: turn-taking) pszicholingvisztikai jelenségének lényegét Magyari Lilla, az MTA-ELTE Neuroetológia Lendület kutatócsoportjának pszichológus kutatója. 

Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a magnóra rögzített természetes hétköznapi beszélgetések kommunikációs szerkezetét elemző konverzációanalízis tárta fel, hogy a spontán csevegések, informális társalgások alapeleme a beszélőváltás. 

„A nyelvészeti konverzációanalízis néven ismertté vált új nyelvészeti diszciplína egyszerű empirikus módon, természetes hétköznapi beszélgetések rögzítésének és elemzésének segítségével a verbális interakció szerkezetét vizsgálja. Kutatásainak középpontjában annak ábrázolása áll, hogy a beszélgetőpartnerek hogyan hoznak létre újból és újból, a beszélt nyelv szabályozottsága alapján, a szabályrendszer elemei segítségével szituációkat, s ezáltal hogyan reprodukálnak bizonyos értelemben vett absztrakt intézményesült formákat” 

– olvasható Iványi Zsuzsa 2001-es történeti összefoglalójában

A nem a hagyományos nyelvtudományból, hanem a szociológia etnometodológia néven ismert irányzatából kinőtt módszer előfeltevése, hogy a beszélt nyelv részét képezik a nyelv és a magatartás összefonódásának specifikus jellemzői is: a beszélgetés interaktív, szekvenciális felépítése, a beszélőváltás és a hibajavítások mechanizmusa. „Ebben a szabályrendszerben helyet kapnak a rendszernyelvészet által le nem írható elemek, azaz a verbalizáció látszólag egyéni »zavarai«, a beszéd folyamatát megtörő szünetek, akadozások, bizonytalanságok, ismétlések, javítások” – írja Iványi.

Egyetemesen emberi

Habár azt már 50 éve leírták, hogy a természetes beszélgetések meglepően rövid szünetekkel és átfedésekkel zajlanak, a beszélőváltások milliszekundum pontosságú jellemzése csak a 2000-es években kezdődött el. Kiderült, hogy a turn-taking univerzális emberi jelenség: a nem verbális eszközökkel is támogatott szóbeli ping-pong – függetlenül attól, hogy milyen nyelven zajlik – hasonlóan gyors a törzsi társadalmakban és a modern világvárosokban. Magyari szerint, aki a beszélőváltásról írta doktori értekezését, a szóátadás és a szóátvétel között az esetek többségében alig 200 milliszekundum telik el. A statisztikai átlag ugyan nyelvenként változhat, ám a kutatók azt univerzálisnak gondolják, hogy a leggyakrabban 0,2 másodpercen belül megtörténik a válaszadás. Magyarán, amikor a társalgás addig szótlan résztvevője azt érzékeli, hogy rajta a sor, mert a szót addig magánál tartó befejezte mondandóját, akkor ennyi időn belül megszólal.  

„Ha csupán az elhangzottakra való reakcióról lenne szó, vagyis, ha csak akkor kezdenénk válaszolni, amikor a másik befejezte, akkor sokkal több időre volna szükség, nagyobb lenne tehát a szünet” – mondja a kutató. Az időzítésre így több elmélet is született, de ezek közül eddig egyik sem vált kizárólagossá. Talán nem véletlenül. Az egyik magyarázat szerint léteznek olyan egyetemes nyelvi, hanghordozásbeli, illetve nem verbális jelek, amelyek alapján a csevegő felek érzékelik, hogy mikor kerül rájuk a sor. „A hangsúly, a nyelvtani szabályok, szociális normák lehetővé teszik a mondat végének előrejelzését, ahogy azt is, hogy már egy névelőből kikövetkeztessük arra, hogy milyen szó következik. Mindez segít abban, hogy előre felkészüljünk arra, hogy mit és mikor fogunk válaszolni” – mondja Magyari. 

Mindezt az agy elektromos aktivitásának változásai alapján a pszichés működés neurológiai hátterét vizsgáló elektroenkefalográfiai (EEG) kísérletek is alátámasztják. 

Elektroenkefalográf használat közbenFotó: AJ PHOTO/BSIP

A Qubitnek nyilatkozó pszichológus által elvégzett vizsgálatokból is tudható, hogy azért lehet ennyire gyors a beszélőváltás, mert a társalgásban részt vevők már előre megfejtik partnerük mondandóját. Magyari egy korábbi kísérletében természetes beszélgetésekből kiemelt mondatokat hallgattatott alanyaival, akiknek egy gomb megnyomásával azonnal jelezniük kellett a mondat végét. „Ha ki lehetett találni az utolsó szót, akkor már a mondat befejezése előtt aktivitásbeli különbséget mértünk az EEG-vel és a reakcióidő is rövidebbnek bizonyult” – mondja a pszichológus. 

Az állatok is tereferélnek

Kiderült az is, hogy beszélőváltásért az emberi agy mely területei felelősek. A fenti vizsgálat azt mutatta, hogy a nyelvi folyamatokban kulcsszerepet játszó bal temporális lebeny mellett az előrejelzések központjaként is számon tartott anterior cinguláris kéreg (ACC) is aktivizálódik. 

Ezzel párhuzamosan az elmúlt másfél évtized kutatásai derítettek fényt arra, hogy az állati kommunikációban szintén létezik a beszélőváltás, ráadásul az agyi mechanizmusok is hasonlóak lehetnek.  A magas intelligenciájú tengeri emlősök, az emberszabású majmok, énekesmadarak és egyes rágcsálófajok is csevegnek egymással.  A rágcsálók fejébe épített elektródákkal sikerült megtalálni azt az agykérgi – orofacial motor cortex (OMC) nevű – területet is, amely a dialógusok idején aktiválódik. „A csevegőegereknél is egy motoros kérgi terület befolyásolta a turn-takinget, és nem egy szubkortikális terület. Ez hasonlóság, de azért nem megegyezés” – óv az elhamarkodott következtetések levonásától Magyari.

Autizmus és az ember-gép kommunikáció

Magyari szerint a beszélőváltás kutatásának számtalan leágazása van, ahogy az eredmények felhasználása is sokféle lehet. Az időzítés az emberek és a gépek közötti zökkenőmentes kommunikációban játszhat szerepet; a kérdésre tizedmásodperces gyorsasággal válaszoló robotasszisztens például azt a képzetet kelti a felhasználókban, hogy legalább olyan slágfertig, mint valamelyik humán beszélgetőpartnerük. „Nem feltétlenül csak a gyorsaságról van szó. Néha pont a szavába vágunk a másiknak. Gyakran vannak »aha« vagy »értem« átfedések akkor is, ha valaki éppen egy történetet mesél. Tehát a hangsúly inkább a természetességen van, ami a beszélgetés folyamatosságának és zökkenőmentességének érzetét kelti a beszélgető partnerek között” – teszi hozzá Magyari.

Az EEG-vel és a viselkedés megfigyelésével feltárt folyamatok pedig a kommunikációs deficittel (szakszóval: szociális kommunikációs zavarral) jellemzett autizmus terápiájában lehetnek fogódzkodók. Az eredmények a beszélőváltás kutatásában mindenképpen új távlatokat nyitnak.

 A témával az alábbi cikkünkben foglalkoztunk korábban: