1987-ben Athént borzalmas hőhullám sújtotta: napokon át 30 °C felett volt a napi középhőmérséklet, és 40 °C felett a maximális hőmérséklet. A július 20–30. közötti időszakban 41,6 °C volt a legmagasabb hőmérséklet, és volt olyan éjszaka, amikor 30,2 °C alá sem hűlt le a levegő. Ez a hőhullám akkor több mint 1000 emberéletet követelt, a magyar hírekben is címlapon szerepelt, és nagyjából az elviselhetetlen hőségnek volt a megfelelője. Ez volt az az időszak, amikor a 35 °C körüli (pláne magasabb) hőmérsékletek ritkán fordultak elő.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint Budapesten 1950-ben, 1952-ben, 2007-ben és 2013-ban is előfordult 40 °C vagy még annál is magasabb hőmérséklet. Ám a mérések jegyzése óta (ami a 19. században kezdődött, és a 20. században vált rendszeressé és folytonossá), a hőmérsékleti rekordot egyre inkább 21. századi napok tartják. Erre az időszakra esik júniusban 15, júliusban 21, augusztusban 11 rekordmeleg nap. Különösen szélsőséges volt a 2007-es év, amikor július 17-től 22-ig mindennap megdőlt az addigi melegrekord.

Magyarország átlaghőmérséklete tehát a globális trendekkel azonosan emelkedik. Ha az adatokból ennyire egyértelmű, hogy van globális felmelegedés, miért szkeptikusak még mindig olyan sokan a jelenséggel kapcsolatban? Illetve, akik elfogadják a klímaváltozás tényét, miért nem látják súlyosnak a helyzetet? Az egyik lehetséges válasz, hogy kezdjük megszokni az extrém időjárást, és már nem tűnik különösnek.

Ennek alátámasztására egy márciusban közzétett interdiszciplináris tanulmányban 2,18 milliárd Twitter-üzenetet elemeztek, amelyek 2014 márciusa és 2016 novembere között keletkeztek, helymeghatározásuk szerint az USA kontinentális területein. Egyrészt megszámolták, hány tweet foglalkozik az időjárással, másrészt az üzenetekben előforduló szavakból úgynevezett „közérzetpontot” kalkuláltak, amely úgy általában jellemezte az üzenetek érzelmi töltését. Ilyen angol nyelvre működő  elemző programcsomag például a VADER.

Az időjárás tekintetében az 1981–1990-es időszak hőmérséklet- és csapadékátlagát vették alapul. Ehhez képest vizsgálták, hogy milyen volt az idő a vizsgált időszakban, heti és megyei felbontásban. Az időjárási adatokhoz rendelték az időjárásra vonatkozó Twitter-bejegyzéseket és a posztok általános érzelmi töltését (közérzetpont).

Az időjárás-változásról fontos megjegyezni, hogy bár az egész Földre vonatkozó átlagos trend a középhőmérséklet emelkedése, egyes helyeken, egyes időszakokban a korábbihoz képest lehűlés is lehetséges. Továbbá – és ezt a jelenséget elemzi a tanulmány – nőtt a szélsőséges időjárás gyakorisága. Ez lehet szélsőségesen hideg, meleg, nagyon sok csapadék egyszerre, vagy hosszú aszály, de ide tartozik a hurrikánok gyakoribb előfordulása is.

A lassan fövő béka

Azokon a helyeken és azokban az időszakokban, amikor amúgy hideget várunk, a kivételesen hideg időjárás váltja ki az emberek időjárásról való kommunikációját – tehát annak van hírértéke –, az átlagosnál melegebb időjárás viszont kevesebb figyelmet kap. A meleg helyen és időszakban pedig nagyjából fordított a hatás: a kivételes meleg készteti az embereket az időjárásról való tweetelésre.

Ez a hatás azonban csökken az ismétlődő hideg- és melegmaximumokkal. Amennyiben egy hideg helyen öt vagy több egymást követő évben fordul elő dermesztő fagy, onnantól az nem számít kivételesnek. A meleg helyeken a meleganomáliákat még gyorsabban megszokják az emberek, a hőhullámok hírértéke jelentősen csökken.

A megszokás mögött kétféle mechanizmus állhat: adaptáció vagy változó elvárás. Az adaptáció azt jelentené, hogy az extrém hideget vagy meleget ténylegesen megszokjuk, és annak nincs már hatása ránk. Márpedig a hőmérsékleti anomáliáknak mérhető negatív hatása van a balesetek számára, a halálozási kockázatra, a gazdasági produktivitásra, a közérzetre stb.

Itt jön be a képbe a kutatásban a nem időjárásról szóló tweetekből kibontakozó hangulat. Ha az emberek alkalmazkodtak a szélsőséges viszonyokhoz, annak nincs hatása a hangulatra, ellenben ha csak a hírértéke szűnt meg a szélsőséges időjárásnak, akkor a hatása továbbra is érzékelhető. Az adatok ez utóbbi értelmezést támasztják alá.

A meleg időszakokban a meleganomália, hideg időben a hideganomália van negatív hatással a hangulatra. A globális felmelegedés várható hatásainak ismeretében különösen fontos kiemelni, hogy melegben a még melegebbnek még nagyobb a hatása. Tehát lehet, hogy abbahagyjuk a sóhajtozást a szörnyű hőséggel kapcsolatban, de attól az továbbra is igen súlyosan érinti a közérzetünket.

Összességében pontosan úgy viselkedünk, mint a vízben lassan fövő béka: egyre rosszabb, de megszokjuk a rosszat, és észre sem vesszük, hogy közben szó szerint megfövünk. Kérdés, hogy a békával ellentétben mi ki tudunk-e szállni az üstből.

A szerző az MTA - ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport főmunkatársa. A Qubiten megjelent korábbi cikkei itt olvashatók.    

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: