Az emberi és állati ürülék az extrém felmelegedésnél is jobban gyilkolja a korallokat
A lakosság és a turisták által termelt óriási mennyiségű szennyvíz, a szennyvíz-semlegesítés hiánya és a termőföldek kiterjedt trágyázása öli a korallokat, nem csak a tengervizek felmelegedése – állt elő a felfedezéssel egy amerikai kutatócsoport. Brian Lapointe floridai tengerbiológus és kutatótársai 30 évnyi adatsort elemezve jutottak erre a következtetésre, amelyet a Marine Biology szaklapban tettek közzé.
A kutatócsoport a Karib-tenger egyik floridai korallzátonyát, a Looe Key-i korallzátonyt vizsgálta, három évtizednyi adathalmaz alapján. Ilyen hosszú távú adatsorral még soha nem vizsgálták a korallok pusztulását. Az 1984 és 2014 között összegyűlt adatok mellett éveken keresztül vizsgálták a száraz és az esős évszakban begyűjtött tengervíz összetételét is.
A korallok nemcsak az ausztrál partoknál pusztulnak
A vizsgált térségben a korall-lefedettség a szóban forgó időszakban 33 százalékról 6 százalékra esett. Csakhogy a csökkenés nem korlátozódott az utolsó időszakra. Jelentős korallpusztulás körvonalazódott 1985 és 1987, valamint 1996 és 1999 között is. A kutatók összefüggéseket találtak a szóban forgó időszakban történt heves esőzések nyomán a szárazföld szokásosnál nagyobb mértékű kimosása és a korallpusztulás között. Lapointe és kollégái arra jutottak, hogy a korallok már jóval a klímaváltozás ezredforduló óta tapasztalható extrém mértékű felgyorsulása előtt haldokolni kezdtek, aminek oka szerintük a tengervíz nitrogéntartalmának növekedésében keresendő. A tengervízbe jutó nitrogén szintjének a növekedése pedig annak tudható be, hogy a régióban élő alig 80 ezer ember mellett évente közel 4 millió turista keresi fel a környékbeli partokat.
A kutatók szerint a szennyvíz és a beljebb eső termőföldek kiterjedt trágyázása már a tengervíz felmelegedése előtt elintézte a korallokat. És mivel a korallpusztulás okaként folyton a légkör és a tengervizek felmelegedését említik, mindez egyet jelent azzal, hogy a valódi okok felszámolása érdekében az égvilágon semmi nem történik – mondta James Porter, a Georgia-i Egyetem ökológiaprofesszora, a tanulmány egyik szerzője. Ha helyi szinten nem gondoskodnak a tengervizeket terhelő nitrogénforrások, vagyis a tengerek szennyvízterhelésének csökkentéséről, a légköri felmelegedés csökkentését célzó globális akciótervek jóformán semmilyen hatással nem lesznek a korallpusztulásra.
Éhen pusztulnak az algák
A korallpusztulás hátterében az amerikai tengerbiológusok szerint az áll, hogy a termőföldekből kimosott trágya és a csatornákból a tengerbe jutó szennyvíz együttesen annyira megnöveli a korallok lakókörnyezetének a nitrogéntartalmát, hogy a korallokkal szimbiózisban élő algák már a hőstressz előtt metabolikus stresszben pusztulnak el, magyarul: halálra éheznek.
A mészvázukat folyamatosan bővítgető korallpolipok aprócska csalánozók, maguk is élőlények. Viszont nem tudnak élni a velük szimbiózisban élő, nekik táplálékot (és varázslatos színt) biztosító algák nélkül. A növekedő nitrogénszint miatt az algák szervezetében csökken a foszfor mennyisége, emiatt lép fel a sejtszintű éhezés, ami végső soron pusztuláshoz vezet. Az algákkal pedig együtt pusztulnak a korallpolipok is.
A friss tanulmány szerzői azt is hozzáteszik, hogy a metabolikus stressz ahhoz is hozzájárul, hogy az élőlények szervezete kevésbé tud alkalmazkodni az őket egyébként ugyancsak érő hőstresszhez, vagyis a tengervíz felmelegedéséhez. A nagyobb problémát viszont abban látják, hogy a klímaváltozás miatt az éves csapadékmennyiség növekedése várható, amit tovább súlyosbít, hogy az extrém erősségű esőzések is gyakoribbak lesznek. Emiatt a tenger nitrogénterhelése tovább fokozódik. A kutatók a megoldást a szennyvízkezelés hatékonyságának a növelésében látnák.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: