A faültetés is lehet káros
1. A világ politikai vezetői elvileg elköteleződtek amellett, hogy 2030-ig 350 millió hektár erdőt telepítenek újra.
2. Ha egymilliárd hektár (ez kb. 10 millió km2, valamivel nagyobb, mint az USA területe) földet újrafásítanánk, azzal egy új tanulmány szerint 205 gigatonna szén-dioxidot lennénk képesek megkötni – ez az iparosodás óta a légkörbe bocsátott CO2 kétharmadával ér fel.
Íme két tény, amely megmutatja, milyen széleskörű egyetértés mutatkozik abban, hogy a faültetés közelebb visz a klímaváltozás legyőzéséhez, mivel a fák megkötik a légkörben azokat az üvegházhatású gázokat, amelyek hozzájárulnak a Föld felmelegedéséhez. Kate Parr, a Liverpooli Egyetem trópusokkal foglalkozó ökológusa és Caroline Lehmann, az Edinburgh-i Egyetem biogeográfusa a Conversationben közölt összeállításában azonban óva int attól, hogy baklövéseket kövessünk el nagy fásítási buzgalmunkban.
A harmadik veszély: a faültetés
A klímamentő fák közül sokat a trópusi és szubtrópusi füves pusztákon, szavannákon ültetnének el az erről szóló tervezet szerint. A Föld felszínét hatalmas területeken fedő szavannák és egyéb füves élőhelyek a fák tekintetében is nagy faji változatosságot mutatnak, de még fontosabb, hogy az erdőkhöz hasonlóan ezek az élőhelyek is fontos szerepet játszanak a Föld karbonegyensúlyának fenntartásában. Korábbi tanulmányok szerint a kiterjedt füves területek akár az összes megkötött szén 30 százalékát is tárolhatják, miközben a szárazföldeknek a 20 százalékát borítják. Emellett óriási, a trópusi erdőkéhez fogható biodiverziás-tartalékaik is vannak az efféle élőhelyeknek.
Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a trópusi és szubtrópusi füves puszták otthont adnak közel egymilliárd embernek, akik közül sokan állattartással és növénytermesztéssel foglalkoznak. A trópusi füves életközösségek az emberiség bölcsőjének számítanak: ezeken a helyeken fejlődtek ki a modern ember első változatai, annak is köszönhetően, hogy itt termesztettek először olyan fontos haszonnövényeket, mint a köles és a cirok.
Ironikus módon ezekre a füves életközösségekre a klímaváltozás és a természetes élőhelyek visszaszorulása mellett most egy harmadik veszély is leselkedik: a faültetés. Mert bár elsőre jó ötletnek tűnhet a puszták beültetése, valójában pusztító hatásai lennének. Az erdőkkel ellentétben ugyanis a trópusi füves ökoszisztémáknak nemcsak a fák eltüntetésével, hanem a fák ültetésével is lehet ártani.
Ennyi rosszat még sose hallottál a fákról
Ha a szavannákon és a többi trópusi füves pusztán növelnék a fák arányát, az elsősorban azzal járna, hogy kiszorulnának azok az élőlények, amelyek a napsütésben gazdag, nyílt élőhelyekhez alkalmazkodtak. Ezáltal csökkenne a területek biodiverzitása, ahogy ezt a Dél-Afrikában, Ausztráliában és Brazíliában elvégzett vizsgálatok is igazolják.
Ha a fákat beiktatják a képletbe, az megváltoztatja ezeknek az ökoszisztémáknak a működését. Ha több fa van, ritkábban pusztítanak tüzek (nem úgy, mint általában a füves pusztákon), pedig a rendszeres tűz kiirtja azokat a növényeket, amelyek árnyékot vetnek a talajhoz közelebb lévő növényzetre. Több fa esetén nemcsak kevesebb táplálék jutna a zebráknak, az antilopoknak és a többi növényevőnek, hanem a fák között könnyebben elrejtőző ragadozóknak is jobban ki lennének szolgáltatva.
Emellett ha több fa van, az csökkenti a környékbeli folyók és patakok vízhozamát. Azáltal, hogy az ember leküzdötte a természetes tüzeket a brazíliai füves területeken, a fával borítottság megnőtt, így csökkent az esély, hogy az eső eljusson a talajig. Egy tanulmány szerint azokon a füves, bozótos, illetve megművelt területeken, ahol komoly fásítás történt, a patakok 52 százalékkal kevesebb vizet hoztak, és a források 13 százaléka legalább egy évre kiszáradt.
A mai trópusi füves ökoszisztémák emberi fogyasztásra alkalmas felszíni vizekben gazdagok, és megfelelő legelőt nyújtanak a haszonállatoknak, élelmiszert és építőanyagot biztosítanak emberi lakóiknak. Az erdősítés így milliók megélhetését sodorná veszélybe.
Az ősi füves ökoszisztémák lecserélése erdőkre valószínűleg a klímaváltozás elleni harcban sem hozná meg a kívánt pozitív hatást, az erdővel takart tájak ugyanis sötétebbek, mint a szavannák és a füves puszták, ezáltal több hőt is nyelnek el. Ahogy a természetben egyre gyakoribbá válik a szárazság és a tüzek, a füves puszták végső soron az erdőknél megbízhatóbb szén-dioxid-elnyelővé válhatnak.
Nem látják a fától a szavannát
A füves ökoszisztémák a meg nem értett természeti kincsek közé tartoznak. Az ENSZ élelmezési szervezete, a FAO definíciója szerint minden terület erdőnek minősül, amely legalább fél hektár méretű, és legalább 10 százalékban fával borított. Ezáltal az afrikai szavannához hasonló élőhelyek leértékelődnek, mert kevesebb fával bírnak, tehát úgymond erdősítésre szorulnak. Az a felfogás, amely többre tartja az erdőt a füves élőhelyeknél, fenyegeti a puszták fennmaradását, pedig ezek is egyedi és komplex, fajban gazdag élőhelyek.
Újra kellene tehát definiálni az erdő fogalmát, érvelnek a brit kutatók, hogy a szavannák és egyéb füves puszták is megkaphassák a maguk fontos ökológiai rendszereknek járó elismertségét, az emberiségnek és a többi fajnak tett szolgálataik ugyanis felbecsülhetetlenek és pótolhatatlanok. Az is fontos lenne, hogy az emberek megtanulják, mit jelent egy füves, napsütötte puszta esetében a fokozatos pusztulás, hogy meg lehessen óvni azokat a területeket, amelyek már úton vannak a teljes erózió felé.
Fontos, hogy a globális faültető mozgalmak, amelyek jó szándéktól fűtve tenni szeretnének a változásért, alaposan tervezzék meg, hogy milyen változásokat indítanak el a földi ökoszisztémákban a tömeges ültetéssel. A kutatók szerint „A megfelelő fát a megfelelő helyre” legyen a vezérelv, máskülönben előfordulhat, hogy nem látjuk a fától a szavannát, és akkor már késő lesz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: