Alig fedezték fel, máris a kihalás fenyegeti a mundurukut

A Mico munduruku névre keresztelt selyemmajom abban különbözik az eddig ismert fajoktól, hogy tőlük eltérően fehér a farka – erre figyelt fel Rodrigo Costa-Araújo, a brazil székhelyű nemzeti Amazónia-kutató intézet,  az INPA ökológusa, aki elsőként azonosította az állatot. 2015 és 2018 között az ökológusok tíz expedíciót szerveztek az őserdőbe, ezek során pedig meggyőződtek róla, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem a majom egy újonnan felfedezett fajhoz tartozik. Az állat a munduruku nevet egy amazóniai törzsnek köszönheti, és a sors fintora, hogy ezeket a brazil Tapajós folyó környékén élő indiánokat szintén a kihalás fenyegeti.

Fotó: Peerj

A legnagyobb veszély, ami a környéket fenyegeti, az illegális fakitermelés: a munduruku törzs az egyik legnagyobb amazóniai őslakos-közösség, amely körülbelül 12 ezer tagot számlál, és az újonnan felfedezett selyemmajom is azokon a területeken él, ahol a mundurukuk. A mezőgazdasági területek terjeszkedése további problémákat jelent a régióban, ahol egyébként valószínűleg még több, eddig ismeretlen selyemmajom-faj él, ezek tanulmányozása viszont bonyolult – nem véletlen, hogy ennyi időt kellett rászánni a Mico munduruku tanulmányozására is. 

A kutatók sajátos módszerrel eredtek a selyemmajmok nyomába: egy MP3-lejátszón két másik faj, a Mico marcai és a Mico argentatus hívójeleit játszották le az erdőben, és az erre megjelenő majmokról leltárt vezettek. A terepmunka során kiderült, hogy a korábban észlelt fehérfarkú majom külön fajt képvisel. A helybélieket is kikérdezték az új majomról, az interjúk alapján a munduruku-majom a Tapajós és a Jamanxim folyók mentén él, ami nem jó hír az állat számára, a területen ugyanis vízerőművet akarnak építeni.

Mindenkinek rossz az illegális favágás

Az ökológusok szerint hiába védik a törvények az őslakosok földjeit, ezzel együtt pedig a majmok élőhelyét is, a brazil kormány nem sokat tesz a természetvédelem érdekében. Pará államban eleve súlyos problémát jelent az illegális fakitermelés, illetve az erdőirtás, így Costa-Araújo szerint hiába csak most bukkantak rá az újonnan felfedezett selyemmajomra, máris kezdhetünk aggódni a jövője miatt. A kutatók még nem tudják, mennyire elterjedt a faj, illetve hány egyed élhet a területen, az útépítések és a környezeti károk miatt viszont már most azt javasolják, hogy fogságban tanulmányozzák a majmokat, mielőtt még túl késő lenne. Miután az egyedszámról még nem sokat tudnak, az IUCN listáján a Mico munduruku még nem szerepel.

A többieknek fekete a farkuk, a Mico munduruku viszont fehérrel dicsekedhetForrás: Wikimedia Commons

Brazíliában egyébként is visszatérő problémát jelent az illegális fakitermelés, amely a néhány, a civilizációtól elzárt törzs létét is fenyegeti. Az országban hosszas nemzetközi nyomásgyakorlás után megszületett törvény, amely egyebek mellett az őslakosok földhöz való jogát is biztosítja, gyakorlatilag csak papíron létezik, az illegalitásban dolgozó bányászok, favágók és drogcsempészek pedig a gyilkosságtól sem riadnak vissza, ha területhódításról van szó. 

Az őserdőben gyakorlatilag háború dúl, 2012-ben milíciákkal tizedelték meg az őslakosokat a maranhaói rezervátum területén, és a beszámolók szerint szabályos népirtásról van szó – ilyen körülmények között pedig nem csoda, ha a selyemmajmokról vezetett nyilvántartás nem teljesen pontos. 


Őszierdő

Megtanulhattam volna már, hogy minden csak egyféleképpen történhet, nem történhet másként, ami kipusztul, annak ki kell pusztulnia, ami szétég, annak szét kell égnie, hát legalább vegyük ki a részünket a pusztítás élvezetéből mi is, mert ott a jövőben már pusztítani meg irtani sincsen mit.

Huss

Kardos elvtárs, utoljára kérdezem, miért vágta le Sümegi elvtárs fejét, illetve honnan szerezte a tűzkardot?