Hogyan éljük túl a korszakot, amikor véget ér a munka világa?
Nem vitás, hogy a jövőben a robotizáció következtében megváltozik a szabadidő, az elkölthető pénz mennyisége, valamint a munkanélküliek száma és szerepe is.
Precizitásban és gyorsaságban az ember nem tud majd a gépekkel versenyezni, ezért a gyorsan változó, kreativitást igénylő állásokból keletkezik majd egyre több. A jogászok, orvosok és tanácsadók mindennapi tevékenysége átalakul, mert adatfeldolgozásban nem versenyezhetnek majd a gépekkel. A befektetési, pénzügyi szakembereknek is szimbiózisban kell majd dolgozniuk a robotokkal, és erős programozói tudással kell rendelkezniük, hogy valós időben tudják a gép tudását használni.
A diplomáciában is elterjedhetnek a tárgyalópartner döntését vagy a kialakuló konfliktusokat előre jelző szimulációk – már létező vállalkozás a Diplo AI Lab (Diplo Mesterséges Intelligencia Laboratórium). A mezőgazdaságban pedig a digitális földművelésé a jövő, amibe a terület több nagyvállalata, például a Monsanto már korán beruházott. A BCI (brain-computer interface, agy-számítógép összekapcsolása) pedig további, beláthatatlan távlatokat nyit majd.
Gray és Suri Ghost Work, azaz Láthatatlan munka című, magyarul még meg nem jelent könyvükben írják, hogy becslésük szerint 2055-re a munkák 60 százaléka rendelésre végzett, egyszeri munka lesz, mint például az Uber-sofőrködés. Ezen munkák aránya jelenleg a gazdaságban 1 százalék, leginkább az USA-ban és Indiában elterjedt, és mindkét környezetben problémát jelent a szabályozás és az illetékfizetés jelenlegi, relatív alacsony szintje. Az egyéni beosztású munkavégzés kevésbé stabil megélhetést biztosít, és az elterjedése hozzá fog járulni a társadalom átformálódásához.
A leggyorsabb ipari forradalom
Nagy veszély, hogy az a tőkeerős réteg, amely robotokat tud alkalmazni a munkavégzésre, óriási profitra tesz szert, az átlagosan jövedelmező munkák eltűnnek, a végzettséget nem igénylő munkaköröket pedig még rosszabbul fogják fizetni, így kettéválik a társadalom, és véglegesen lemaradunk a robotokkal szemben a versenyben.
Ez az eddigi leggyorsabb ipari forradalom, amiben az időnyerés egyik módja a robotadó bevezetése lenne. Ez kompenzálná azt a munkaadót, aki emberek foglalkoztatása mellett dönt, és így a fizetendő járulékok miatt plusz terhekkel néz szembe.
Az egyetemistákat és döntéshozókat összekötő svájci St Gallen-i Szimpózium minden évben esszépályázatot hirdet egyetemisták számára, amelynek témája 2018-ban a munka világának átalakulása volt. A konferencia résztvevői szerint három lépést szükséges megtenni, hogy az emberiség megőrizze mentális egészségét és gazdasági jelentőségét a robotok elterjedése után.
- Először is olyan munkakörökre kell felkészülni, amelyek jól kihasználják a gépek és emberek közötti együttműködést és munkamegosztást.
- Ezen felül újra kell gondolni az értékrendet, amely eddig arra épült, hogy az embereknek gazdasági hasznot kell termelniük.
- Harmadsorban pedig olyan jogszabályokat kell bevezetni, amelyek megerősítik az emberek szerepét a társadalomban a gépekkel szemben.
Az esszépályázat győztese, az Oxfordi Egyetem doktori iskolájának hallgatója, Nathaniel Ware a hibrid munkavállalás, azaz a gépek és emberek szoros együttműködése mellett érvel. Ennek eléréséhez fontos lépés lenne az oktatás átalakítása úgy, hogy a programozás tanítására az eddiginél nagyobb hangsúly kerüljön. A folyamatosan változó munkák világában a tanulás nem szűnhet meg az iskolák elvégzésével, és a tanárok egyfajta coach szerepbe kerülnek, azaz ballagás után is sokáig kísérik diákjaik fejlődését.
Ahhoz pedig, hogy a felnőttek hajlandóak legyenek újra és újra visszaülni az iskolapadba és továbbképzéseket végezni, szükség van egy újfajta szociális ellátórendszerre, amely lehetővé teszi a jelenleginél nagyobb mértékű mobilitást és kockázatvállalást. Végső soron pedig biológiai megoldásokkal kell segíteni, hogy az emberek szert tegyenek a robotok bizonyos képességeire, így biztosítva, hogy hosszú távon felvehessék a versenyt a robbanásszerűen fejlődő mesterséges intelligenciával.
Különleges figyelmet igényelnek a nők
A McKinsey & Company tanácsadó cég becslése szerint a férfiak 21, a nők 20 százaléka veszíti el jelenlegi munkáját 2030-ig az automatizáció következtében, a nők főként a titkárnői állásukat lesznek kénytelenek otthagyni, a férfiak pedig nagy eséllyel a fizikai munkával hagynak fel kényszerűen. A jelenlegi tendenciák alapján a keletkező munkák közül a nők főleg az egészségügyi ellátásban, például idősgondozóként tudnak majd elhelyezkedni, a férfiak pedig tudományos és technikai képességeket kívánó pályákon, ugyanis jelenleg a STEM (science, technology, engineering and mathematics – természettudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) tárgyakból diplomával rendelkezők között több a férfi. Probléma, hogy a várhatóan nők által végzett munkákat a jövőben is rosszabbul fogják fizetni.
Összesen 40-160 millió nőnek kell állást változtatnia világszerte, és tovább kell képezniük magukat ahhoz, hogy jobban fizetett munkát találjanak, vagy csak megtartsák korábbi állásukat. Ahhoz azonban, hogy továbbképezhessék magukat, kiemelten kell kezelni a nőket érintő jogszabályokat. A nőknek ugyanis kevesebb idejük van a továbbképzésre a háztartásban végzett nem fizetett munka miatt, valamint a világ nagy részén kevésbé mobilisak, biztonsági vagy vallási okokból nehezebben vagy egyáltalán nem közlekedhetnek egyedül. Ezen utazási támogatással, óvodák és bölcsődék működtetésével lehet segíteni, valamint erősíteni kell a nők digitális tudását, és elősegíteni számukra a STEM diplomák megszerzését.
A nem gazdaságilag, hanem társadalmilag hasznos ember
Egy nézet szerint úgy kell átalakítani a belső motivációnkat, hogy az emberek a jövőben ne gazdaságilag, hanem szociálisan akarjanak hasznosak lenni: kapcsolatokat teremtenek majd, és formálják a társadalmat. Pszichológusokra lesz szükség ahhoz, hogy feldolgozzuk és beépítsük ezeket a változásokat a belső motivációnkba. Ha ez megvalósul, akkor lehetséges, hogy a jövőben majd boldogsági indexben és egészségességben mérik az országok sikerét, nem pedig GDP-ben.
Ahhoz pedig, hogy megtudjuk, hogyan kell egy olyan világban szerveződnünk, ahol sok az alkalmi munka, és monopóliumközeli helyzetbe kerülnek a techcégek, érdemes visszatekinteni a középkorba, a céhekre. Amikor a dolgozók alkalmi munkát vállalnak egy online platformon, gyakran nem kell a munkáltatónak járulékokat fizetni utánuk, a munkavállaló pedig elesik a rendes nyugdíjtól vagy egészségügyi ellátástól.
Az átalakulás azonban nem csak kockázatokat, hanem lehetőségeket is rejt magában. Az online munkavállalás egyik előnye lehet, hogy a dolgozót általában csak egy szám írja le, így nem lehet diszkriminálni bőrszín vagy nem alapján, pusztán az értékeléseket lehet figyelembe venni. Jelenleg is léteznek olyan weboldalak, amelyeken elérhető a megbízható munkáltatók listája – ezt nem nehéz átalakítani egy nagy autentikációs rendszerré, amely egyesíteni tudja a dolgozó különböző munkavállalói platformokon elért értékeléseit és megbízhatósági pontszámát. Így új típusú munka vállalásánál nem szükséges újra a semmiből felépíteni a bizalmat, hanem ellenőrizhetően elérhetőek a dolgozó adatai.
Ugyanezt a célt szolgálta régebben a céheknél a papíralapú adattárolás. Azok a munkaadók, akik csak céhekből veszik fel alkalmazottaikat, garantáltan jó minőségű munkaerőt kapnak, cserébe a céhek jobb feltételeket és megbízható fizetéseket érhetnek el alkalmazottaik számára. Végül pedig a céhek a hagyományos munkáltatók szerepét utánozva továbbképzéseket is szervezhetnek tagjaiknak, így növelve munkásaik minőségét.
A szerző az Oxfordi Egyetem mesterszakos közgazdaságtan-hallgatója. Összes írása a Qubiten itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: