Egy Liechtenstein méretű vulkanikus kőtömb mentheti meg a Nagy-korallzátonyt
Egy néhány héttel ezelőtti víz alatti vulkánkitörés eredményeként elszabadult egy 150 négyzetkilométeres habkő sziklatömb a Tonga szigetcsoport közelében. Az orbitális habkő Ausztrália, a Nagy-korallzátony felé sodródik, fedélzetén egy rakás potyautassal, köztük virágállatokkal, amelyek kutatók reményei szerint talán segíthetnek újraépíteni a haldokló koralltelepet. Egy augusztus 9-i videó tanúsága szerint így festett a még meg nem szilárdult, gázzal telített vulkanikus anyag a tongai Vava’u környékén a tenger felszínén:
Mint arról beszámoltunk, 2018-ra a világ legnagyobb élő szervezetének számító korallzátony északi területeinek közel kétharmada elpusztult, elsősorban az előző két évben tapasztalt rendkívüli meleg miatt. A tartósan túlhevült vízben a korallok azért halnak meg, mert képtelenek megtartani a velük szimbiózisban élő algákat, amelyek színt és táplálékot is adnak a korallpolipnak. A meleg hatására a korallpolipok maguk rakják ki a moszatokat közös mészvázukból, és bekövetkezik a korallfehéredés jelensége. Egy áprilisi tanulmány szerint a fehéredés következtében a 2300 kilométer hosszú zátonyon 89 százalékkal csökkent a bébi korallok száma.
A lebegő vulkanikus réteg azonban új reményt jelent: „milliónyi korallpolip és más organizmus érkezik, és lehetséges, hogy a mi partjainkon találnak majd otthonra” – mondta Scott Bryan geológus a Queensland Műszaki Egyetemről. Bryan szerint a kagylókkal, korallokkal, rákokkal és csigákkal megrakott kőzettömb egy éven belül érkezik az ausztrál partokhoz. Az efféle tutajozás az óceán benépesítésének megszokott és természetes módja.
Nem minden kutató osztja azonban Bryan lelkesedését, mivel a folyamatosan melegedő óceánban inkább a további korallfehéredési események valószínűsége növekszik, semmint az újjászületésé. A Nagy-korallzátony nemcsak a bolygó emblematikus élőhelyeként fog nagyon hiányozni, ha eljön a végső pusztulás, hanem azért is, mert kulcsszerepe van a tengeri ökoszisztémák fenntartásában, élőhelyet biztosít a halaknak, és védőzónát kínál a viharok és egyéb szélsőséges időjárási eseményekkel szemben.
A tutajozós újranépesítés jelensége ugyanakkor már ismert a tudomány előtt: 2006-ban ugyancsak Tonga környékén keletkezett egy óriási habkő zátony, amelyen aztán 80 különböző tengeri élőlény talált mobil otthonra.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Röpke három év alatt csendben megfőtt a Nagy-korallzátony harmada
Úgy tűnik, visszafordíthatatlan a pusztulás. Az ausztál kormány csak most kapcsolt: 500 millió dollárral mentenék a több mint százszor akkora összértékű nemzeti kincset.
Egyre vadabb ötletekkel akadályoznák meg a Nagy-korallzátony teljes pusztulását
A felhők kivilágosításával előzné meg vagy legalábbis késleltetné a küszöbön álló természeti katasztrófát egy ausztrál kutató. Mások filmréteggel vonnák be az óceánt, ismét mások célzottan szaporítanák az ellenálló korallpolipokat.
Az emberi és állati ürülék az extrém felmelegedésnél is jobban gyilkolja a korallokat
A korallok megállíthatatlan pusztulásának hátterében bonyolultabb összefüggések is lehetnek, mint a tengervizek hőmérsékletének a folyamatos emelkedése. Amerikai tengerbiológusok szerint a szennyvíz többet árt, mint a meleg.