Egy Liechtenstein méretű vulkanikus kőtömb mentheti meg a Nagy-korallzátonyt
Egy néhány héttel ezelőtti víz alatti vulkánkitörés eredményeként elszabadult egy 150 négyzetkilométeres habkő sziklatömb a Tonga szigetcsoport közelében. Az orbitális habkő Ausztrália, a Nagy-korallzátony felé sodródik, fedélzetén egy rakás potyautassal, köztük virágállatokkal, amelyek kutatók reményei szerint talán segíthetnek újraépíteni a haldokló koralltelepet. Egy augusztus 9-i videó tanúsága szerint így festett a még meg nem szilárdult, gázzal telített vulkanikus anyag a tongai Vava’u környékén a tenger felszínén:
Mint arról beszámoltunk, 2018-ra a világ legnagyobb élő szervezetének számító korallzátony északi területeinek közel kétharmada elpusztult, elsősorban az előző két évben tapasztalt rendkívüli meleg miatt. A tartósan túlhevült vízben a korallok azért halnak meg, mert képtelenek megtartani a velük szimbiózisban élő algákat, amelyek színt és táplálékot is adnak a korallpolipnak. A meleg hatására a korallpolipok maguk rakják ki a moszatokat közös mészvázukból, és bekövetkezik a korallfehéredés jelensége. Egy áprilisi tanulmány szerint a fehéredés következtében a 2300 kilométer hosszú zátonyon 89 százalékkal csökkent a bébi korallok száma.
A lebegő vulkanikus réteg azonban új reményt jelent: „milliónyi korallpolip és más organizmus érkezik, és lehetséges, hogy a mi partjainkon találnak majd otthonra” – mondta Scott Bryan geológus a Queensland Műszaki Egyetemről. Bryan szerint a kagylókkal, korallokkal, rákokkal és csigákkal megrakott kőzettömb egy éven belül érkezik az ausztrál partokhoz. Az efféle tutajozás az óceán benépesítésének megszokott és természetes módja.
Nem minden kutató osztja azonban Bryan lelkesedését, mivel a folyamatosan melegedő óceánban inkább a további korallfehéredési események valószínűsége növekszik, semmint az újjászületésé. A Nagy-korallzátony nemcsak a bolygó emblematikus élőhelyeként fog nagyon hiányozni, ha eljön a végső pusztulás, hanem azért is, mert kulcsszerepe van a tengeri ökoszisztémák fenntartásában, élőhelyet biztosít a halaknak, és védőzónát kínál a viharok és egyéb szélsőséges időjárási eseményekkel szemben.
A tutajozós újranépesítés jelensége ugyanakkor már ismert a tudomány előtt: 2006-ban ugyancsak Tonga környékén keletkezett egy óriási habkő zátony, amelyen aztán 80 különböző tengeri élőlény talált mobil otthonra.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: