Merőben új módszerrel rukkolt elő Daniel Harrison, a Sidney-i Egyetem oceanográfusa a gyors tempóban pusztuló Nagy-korallzátony megmentésére.

A felhőfehérítésnek, felhővilágosításnak nevezett eljárással azt próbálná elérni, hogy a felhők többet verjenek vissza a Nap sugaraiból, ezáltal megfékezzék a tenger felmelegedését, ami a napfény mellett a korallok kifehéredésének egyik fő oka. A kutatás egyelőre kezdeti fázisban van, még nem tesztelték az eredményességét.

A realitás sajnos az, hogy még egy globális és gyors klímavédelmi beavatkozás sem valószínű, hogy megmentené a korallzátonyt, amelyen már több évtizednyi melegedés végezte el munkáját. A tudományos megoldáskeresés így csak arra szorítkozhat, hogy időt nyerjen, illetve megelőzze a természeti csoda további pusztulását.

Az Ausztrália partjainál mintegy 2500 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátonyon, a világ legnagyobb élő szerveztén az utolsó három évre jellemző extrém hőség végzett komoly pusztítást. A zátony északi területeinek közel kétharmada elpusztult, a középső területeken jobb a helyzet, de csak a korallrengeteg déli harmada van viszonylagos biztonságban. A Nature folyóiratban áprilisban megjelent tanulmány szerzői szerint a Nagy-korallzátony közel harmadán visszafordíthatatlan a pusztulás.

Egy, a múlt héten megjelent tanulmány szerint a korallpusztulásért nemcsak a hőség, hanem egyes területeken, így az Indiai-óceáni Chagos-szigeteken a térségbe hurcolt patkányok is felelnek, mert felfalják az őshonos madarak fiókáit és tojásait, megzavarva a természetes táplálékláncot. Márpedig a madarak nitrogéntartalmú ürüléke hasznos a korallok és a környező ökoszisztéma számára. A Chagos-szigetcsoportba tartozó szigetek közül ott volt több százszor nagyobb a tengeri maradak populációja, ahol nem élnek patkányok, és a környező vizek nitrogéntartalma is több százszorosa a patkányfertőzött szigeteknél mért értéknek. A patkánymentes környékeken a korallpopuláció is egészségesebb.

Korallvédő időjárásgép

Harrison találmánya a hóágyúkhoz vagy a felhőmagvasításhoz, esőfakasztáshoz hasonló módszerek elvén működik. Annyi a különbség, hogy itt az a cél, hogy a csapadék a felhőben maradjon.

A tengervizet egy szűrőn pumpálnák át, majd szórófejeken keresztül egészen apró vízcseppecskék formájában fröcskölnék szét. Egy ventilátor a légkörbe küldené a cseppeket, majd a víz elpárologna, és apró sódarabkákat hagyna maga után, amelyekhez újabb vízcseppecskék kapcsolódnának, így kivilágosodnának a felhők. Amellett, hogy ezzel árnyékolót kapna a Nagy-korallzátony, a kutató szerint a felhők a Nap sugárzását is hatékonyabban vernék vissza, ezáltal akár fél Celsius-fokkal csökkenhetne a tenger felszíni hőmérséklete.

A felhőfehérítő berendezést csak azokban a hónapokban működtetnék, amikor a legnagyobb a korallfehéredés kockázata.

Harrisont a megoldáskeresésben a héten születendő gyermeke inspirálta, mint mondta, reméli, hogy fia is élvezheti majd a Nagy-korallzátony szépségeit, ha nagyobb lesz. A korallzátony pusztulása nem olyasmi, ami majd egyszer eljön, hanem éppen most válik teljessé, hacsak nem teszünk valamit – mondta Harrison.

Ötletbörze a zátony megmentésére

Ausztrál és nemzetközi szakértők a héten Cairnsben ülnek össze, hogy megvitassák a legígéretesebb és leghatékonyabb javaslatokat a zátony megmentésére. A különféle kezdeményezéseket az Ausztrál Tengertudományi Intézet vezette programban fogják össze. David Mead programigazgató szerint a lehető legszéleskörűbben közelítik meg a kérdést, milyen megoldások segítenének a zátonyon.

Az egyik ötlet például, hogy mikroszkopikus filmréteggel vonnák be a tenger felszínét, így megakadályozva, hogy fotonok érjék el az érzékeny korallokat. Egy másik kutató célzottan szaporítaná azokat a korallpolipokat, amelyek túlélnek egy-egy fehéredési hullámot, és ezekkel a Bruce Willis-korallállatkákkal népesítené újra a zátonyt.

Az idő azonban szorít, a különféle javaslatokat ki kell kísérletezni, és fennáll a veszély, hogy a gyógyír esetleg nagyobb bajt okoz, mint amennyit használ. A zátonymentési program felelőseinek így a lehető legkörültekintőbben, a helyi közösségeket is bevonva kell eldönteniük, a zátony melyik részén, és milyen módszerrel avatkozzanak be.