A magyarországi víz- és csatornaszolgáltató szervezetek önálló szakmai érdekképviseleti szervezete, a MaVíz szerint az itthoni csapvíz nem tartalmaz mikroműanyagot, mert a felszín alatti vízforrásokba ez ugyanúgy nem kerülhet be, mint ahogy a felszíni vizekből sem kerülnek gyógyszer- és hormonmaradványok az ivóvízbe.

A szervezet által kiadott közlemény emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel a mikroműanyag-szennyezés annyira friss jelenség, hogy jelenleg még nem áll rendelkezésre olyan egzakt mérési módszer, amellyel pontosan meg lehetne állapítani a szennyezettség mértékét. Az Egészségügyi Világszervezet egy nemrégiben publikált kutatása során megpróbálta felmérni a műanyagfogyasztás egészségügyi kockázatait, de kellő mennyiségű adat hiányában csak annyit tudtak megállapítani, hogy akárhogy is nézzük, valamennyi mikroműanyag bevitele elkerülhetetlennek tűnik. 

Richard Lampitt, a brit Nemzeti Oceanográfiai Központ vezetője szerint a legfőbb probléma épp a definíció és a pontos mérések hiánya. A MaVíz közleményében szintén kiemelte, hogy kevéssé kutatott területről van szó, de hangsúlyozták azt is, hogy a magyar csapvíz minősége kiemelkedő, és ez az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer. 

A közlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy a csapvíz fogyasztásával csökkenthetjük a műanyagszemét mennyiségét is – már ha palackozott víz helyett választjuk. Tény, hogy míg 1979-ben Magyarországon átlagosan 2 liternyi ásványvizet fogyasztott egy ember, 2016-ban már 121 liternyit – ahogy az is, hogy a PET palackoknak sem kell törvényszerűen a tengerben kikötnie (erre a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség titkára tavaly közleményben hívta fel a figyelmet).

Egy két évvel ezelőtti kutatás szerint az Egyesült Államok csapvízmintáinak 94 százalékában találtak mikroműanyagokat, de az európai minták 72 százalékában is feltűntek a műanyagszemcsék.