A hihetetlenül ritka, káprázatosan megőrződött fosszíliát a kutatók komputertomográfiával vizsgálták, ami feltárta belső szervrendszereinek szinte minden részletét.
Az emlősszerű állat közel 250 millió évvel ezelőtt élt a mai Skócia területén. Paleontológusok most kiderítették, hogy testméretéhez viszonyított agymérete nagyobb volt, mint a korabeli hüllőké, így Gordonia a maga korában egész okosnak számított.
A 39 millió éve élt ősi bálna 85-340 tonna közé becsült testtömegével letaszíthatja a trónról a kék bálnát. A felfedezés új képet fest a mai delfinek, cetek és bálnák őseinek korai evolúciójáról.
Eddig az ázsiai fosszíliák hiánya megnehezítette, hogy a kutatók kiderítsék, mikor és hogyan vándoroltak át az aligátorok Észak-Amerikából Ázsiába.
A hangyák egy hegyi hód patkányméretű rokonát és egy kenguru-egér ősét is segítettek kiásni a régészeknek Nebraskában.
Egy friss kutatás szerint a molekuláris adatokon alapuló evolúciós törzsfák pontosabban adják vissza az élőlények valós elterjedését, mint azok, amelyeket anatómiai adatok alapján készítettek. Ősi Attila és Rabi Márton paleontológusok szerint ennek ellenére a kihalt élőlények evolúciós kapcsolatait is lehet precízen vizsgálni.
Sokáig úgy gondolták a kutatók, hogy a dinoszauruszok szinte kizárólag szárazföldön éltek. Most egy vizsgálatban kihalt és ma élő állatok csontsűrűségét hasonlították össze, és arra jutottak, hogy legalább két, a Spinosauridae ragadozó dinoszauruszok közé tartozó állat víz alatt vadászhatott.
Az óriáslajhárokat és elefántszerű növényevőket ábrázoló dél-amerikai festmények évszázadokon át készülhettek. Amikor a Homo sapiens találkozott egy ismeretlen állattal, vörös okkerrel, azaz vasoxiddal örökítette meg.
A therapodák csoportjába tartozó, több mint másfél méter magas ősgyík futási sebességét – 45 kilométer óránként – a megmaradt lábnyomaik alapján becsülték meg a tudósok.
Egy amerikai paleontológus térképre tette, hogy az egyes földtörténeti korszakokban melyik település pontosan hol helyezkedett el. Tökéletes időtöltés, ha kíváncsi, merre volt 250 millió évvel ezelőtt Chicago, Fokváros vagy Prága.
A paleontológusok a mai napig vitáztak rajta, hogy mire volt jó a Megaloceros giganteus negyvenkilós agancsa. Volt, aki szerint egyenesen a túlméretezett fejdísz miatt halt ki a világ legnagyobb szarvasa. Egy virtuális ütközési tesztből kiderült, hogy az állatok használták is az agancsukat.
A paleontológusok korábban úgy véltek, hogy a dorsotemporal fenestra nevű anatómiai képletek az állkapocsmozgató izmok tapadási helyei. Aligátorok vezették rá a kutatókat a felfedezésre.