Még 4000 éve is éltek mamutok egy elszigetelt helyen
Finn, német és orosz kutatók szerint a gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) még 4000 évvel ezelőtt is viszonylag jó erőben voltak a Jeges-tengeren található Vrangel-szigeten, míg egyszer csak ki nem pusztultak.
A tudósok Szibériában, Alaszkában, a Yukonnál és a szigeten talált maradványok szénizotópos vizsgálatával próbálták kinyomozni, hogy milyen változások következhettek be a mamutok étrendjében és környezetében, ennek során jöttek rá arra, hogy
míg a szárazföldön az állatok nagyjából tízezer éve kipusztultak, a növekvő tengerszint miatt a szigeten rekedt populáció még évezredeken keresztül épségben éldegélt.
A maradványok alapján a kutatók arra jutottak, hogy míg a szigeten éltek, a mamutok elegendő táplálékhoz jutottak, így nem valószínű, hogy éhen haltak volna. Laura Arppe, a Helsinki Egyetem paleontológusa szerint a 15 ezer évvel ezelőtti felmelegedés elszakította a mamutokat szárazföldi társaiktól, ennek következtében beltenyészet alakult ki közöttük, ez pedig gyengébb példányok létrejöttéhez vezetett. A legyengült állatok ezért sérülékenyebbek voltak, ez a vadászatukkal együtt pedig végül a pusztulásukhoz vezetett.
Kétezer évvel tovább bírták
A mamutok a mai Oroszország területén nagyjából 15 ezer, az alaszkai Szent Pál-szigeten pedig 6 ezer éve pusztultak ki. Az ott talált csontmaradványok arra mutatnak, hogy ezek az állatok nem voltak képesek alkalmazkodni a felmelegedéshez, ami a kipusztulásukhoz vezetett. Arppe szerint a Vrangel-szigeten élő mamutoknak kevésbé zord körülmények között kellett boldogulniuk, ezért is lehettek sikeresebbek, mint a társaik.
A paleontológusok arra gyanakodnak, hogy végül valamilyen hirtelen bekövetkező természeti katasztrófa pusztíthatta ki végül az utolsó mamutokat is – az, hogy vadászok végeztek velük, nem zárható ki, de a jelenleg rendelkezésre álló leletek tanúsága szerint az első ember évszázadokkal az utolsó mamut pusztulása után tette be a lábát a szigetre.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: