Ha semmi nem változik, sötét ökológiai jövő vár Magyarországra

Harminc év múlva Magyarország természeti képe a mai Hollandiához hasonlít majd: 

„amit nem építettek be, ott ültetvények és zöld sivatagoknak beillő gazdasági legelők feszítik egymásnak vállukat. Fokozódik az urbanizáció, a vidék fokozatosan elsorvad, elnéptelenedik. A természeti környezet is nagymértékben átalakul. A biodiverzitás összeomlik, eltűnik a változatosság, a tájat kevés, és azonos fajokból álló, egysíkú élőhelyek uralják”.   

A fentieket a Környezeti jövőkutatás – Magyarország 2050 címmel november közepén megjelenő ökológiai tanulmánykötet sajtóanyagából idéztük. A kötetet szerkesztő Báldi András, a tihanyi Ökológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a Qubitnek elmondta, hogy a jövőkutatás korántsem science fiction, hanem egy olyan, külföldön már elfogadott irányzat, amelyet Magyarországon még leginkább csak a társadalomtudomány művelői követnek, holott a természettudományok terén is szükség volna rá. 

A kötetből kiderül: a jelenlegi trendek alapján azt ugyan nem lehet számszerűsíteni, hogy a lakosság hány százaléka él 30 év múlva tíz- vagy százezres városokban, de az elég valószínű, hogy a magyar falvak kihalnak, a háztáji jellegű kis gazdaságok legfeljebb mutatóban maradnak. De eltűnnek a ma még a réteken százával-ezrével tanyázó szöcskék, sáskák, vadméhek, és erre a sorsra jut a madárfajok jó része is. A kutatók szerint az ország „kipusztul”, színtelenné válik. 

„Ha valaki nem értően nézi, nem is veheti észre az apróságok eltűnését, hogy a kertben repkedő rovarok harminc fajt képviselnek-e, vagy csak egyet” – írják a könyv ismertetőjében.

Az inváziós állat- és növényfajok terjedése még tovább csökkenti a biodiverzitást: az idegenhonos fajok egész ökoszisztémákat fognak létrehozni Magyarországon. Ennek nyomán nemcsak más lesz az élővilág, de sokkal szegényebb is, az agresszívan terjeszkedő invazív élőlények ugyanis a legtöbb őshonos fajt kiszorítják élőhelyükről. A klímaváltozás is új egészségügyi kihívásokat gerjeszt az invázió elősegítésével: új betegségek, járványok kialakulásával kell számolni. 

Hőhullámos napok gyakorisága 2021-2050 között MagyarországonForrás: NATÉR

A természeteshez közelálló, még megőrzött vagy rekonstruált ökoszisztémák pedig apró szigetekként maradnak fent csupán. 

„A megelőzés nyilvánvalóan mindenki elemi érdeke, amint a projekt eredményei megjelennek, benne részletes és átfogó jövőképekkel – a jövőkutatás folytatása mellett –, megkezdődhet a kutatási tervek készítése kinek-kinek a maga területén, támaszkodva a pozitív jövőképekre is, illetve a döntéshozók meggyőzése, felkészítése a tudományos eredmények alapján” – fogalmaz Báldi András.

A kötet szerzői:

Hideg Éva – Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet;
Mihók Barbara – Ökológiai Kutatóközpont, Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport;
Gáspár Judit – Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézet, Döntéselmélet Tanszék;
Schmidt Péter – Semmelweis Egyetem, ÁOK Egyetemi Oktató Rendelő;
Márton András – Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet;
Fabók Veronika - Ökológiai Kutatóközpont, Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport;
Báldi András - Ökológiai Kutatóközpont, Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport.

Kapcsolódó korábbi cikkeink: