A cornwalli partoknál lévő Mullion-sziget szigorúan őrzött természetvédelmi terület, külön engedély nélkül nem is léphet rá ember, mégis több ezer befőttes gumi bukkant fel rajta – mint kiderült, az ott fészkelő dolmányos sirályok (Larus marinus) és ezüstsirályok (Larus argentatus) hordták őket oda. Az állatok ürülékének vizsgálata után a kutatók arra gyanakodnak, hogy a madarak már évtizedek óta fogyasztják a gumigyűrűket, valószínűleg azért, mert kukacnak nézik őket.

Rachel Holder, a brit National Trust területi felügyelője szerint ez azért is baj, mert hiába tűnik úgy, hogy annyi sirály van, mint a nyű, a populáció valójában csökken, a Mullion-szigetnek pedig érintetlennek kellene lennie, mégis tele van szeméttel. Az ezüstsirályok száma az elmúlt években 30 százalékkal csökkent Nagy-Britanniában, olyannyira, hogy a brit madárvédelem már az aggodalmát fejezte ki a faj pusztulásával kapcsolatban – a szemét mellett pedig a melegedő tengervíz és az egyre fogyatkozó halállomány is kihívást jelent a madarak számára. A hanyatlás még látványosabb, ha az 1969-es és a 2015-ös sirálynépszámlálás adatait hasonlítjuk össze: az ezüstsirályok száma ennyi idő alatt 60 százalékkal csökkent, ez pedig legalábbis részben az emberi tevékenységnek tudható be. 

1945 óta madármenedék, mégis tele van szeméttel

A kutatók szerint a sirályok a közeli virágkertészetekből szerzik be a gumigyűrűket, itt a csokrok összekötésére használják őket. A National Trust ezért arra szólítja fel a helyi vállalkozásokat, hogy csökkentsék az egyszer használatos műanyagból és gumiból készült csomagolóanyagok használatát, illetve jobban ügyeljenek arra, hogy hogyan szabadulnak meg a hulladéktól – mielőtt még a sirályokban kötne ki. 

Mark Grantham ornitológus szerint egy óra alatt több maréknyi gumigyűrűt és halászháló-darabkát gyűjtöttek össze a szigeten – és ezek még csak azok a darabok voltak, amelyektől a madarak képesek voltak megszabadulni, rosszabb esetben a gumigyűrű eltelíti a sirályokat, a madarak pedig elpusztulnak. 

Holder szerint ez a példa is jól mutatja az emberi tevékenység hatását az élővilágra: a Mullion-sziget 1945 óta a National Trust birtokában van, azóta kiemelt természetvédelmi státuszban részesül, mégis tele van szeméttel – ami nem is csoda, hiszen az óceán legmélyebb pontján, a Mariana-árok mélyén is találtak már műanyagot.